Tárogató, 1941-1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1941-11-01 / 5. szám
6 TÁROGATÓ TÁROGATÓ A Canadian Magyar Monthly Edited by A. CZAKÓ, Ph.D. 423 Queen St. W., Toronto, 2, Ont., Canada Published by The United Church of Canada Printed by THE CHRISTIAN PRESS, LIMITED 672 Arlington St., Winnipeg, Man., Canada Entered at Winnipeg Post Office as second class matter. zetjük vissza vagy jobban és nagyobb módon. S hogy a mértékünk bőséges legyen, hozzáadjuk a magas vámokat, peanut-öt, fonográft, rágó gumit, mozit, reggelire való ételeket, örökösnőket, Christian Science-t, cocktail-rázókat, hatékonysági módszereket és a rozzant dollárt. Mégis sok tekintetben mindig gyarmatai maradunk Európának, mert kétezer esztendő kulturális raktárában vannak olyan ajándékok, amelyeket nem tudunk megfizetni.” LI TAI PO: HOLLÓ A büszke barna város fala előtt fekete porfelhő áll. Pihenni tért a holló és keservesen károg. Egy Csin-Csüani bájos asszony selymet sző perdülő rokkáján és hallja, hogy a holló mily keservesen károg. A szürkészöld homályos függöny csak leng az alkonyaiban árván a hunyó nap elomló fényében. S újra károg a holló és az orsó megáll az asszony bájos kezében. Messze járó urára gondolt, árva szeméből könny szivárog, s a holló újra károg. Kínaiból fordította ÁGNES LAJOS KI VAGY? Irta: Finta Sándor (Folytatás) XXII. őserő a földből es a nép fiaiból árad. Bátor előretörés, Sudár égfelénövés, Szabja meg az emberi vágyad. Nem a suták hunyászkodó hódoltsága, Vén-asszonyos fecsegése, jósoltsága, Tartson kötve, megbéklyózva, Hol az élted rossz-akarat hóhérozza. XXIII. Mert a magyar karja, vitézkedő kardja, Ezeréves létünk biztosíték arra, Hogy Istenünk hadakozik értünk. XXIV. Állj! Ki vagy? Hol s hova tévelyegsz? Állj meg egy szóra s mondd ki vagy? Szólt rám egy hang, egy felém-nyujtott ököl mögül. A hang nem volt kérő vagy kérdő, de határozott kutatás. Rajtaütés egy csínyt tevőn. Lecke-felkérdés. Nem a vigyázó vagy a tanító szokott modorában, De a vizsga elnöke, “Felelj!” átmégy vagy elbuksz,” Modortalan modorában. A találkozón bár mindig ez volt az első kérdés, “Ki vagy?”. .. így még sem döbbentett rám az ököl kisérte szó, mint ma, Amikor a hat —X— küszöbére fordultam, gázol va-gázoltan. Bár mosakodón, de nem hebehurgyán, Adtam válaszom a kérdésekre, Mig emlékezésém táplálta az elmondást. Végül is elszünőn, Tikkadt torkom pihenőn, Csendesülőn elakadt. Figyeltem a csendet, ahonnan több noszogatást vártam. Nem jött több kérdés. Az irányok meddőn figyeltek reám. Nemsokára egy szó halványan szivárgott, Mint madárszámy-rebbenés szelte a távolságot. S mint minden mi távolból jön, ered, Égi-összhangnak ösmered. így és akkor, halkan zenélt fülembe a szó: “Sándor EMBER vagy a gáton!” “Annak, aki közülünk a lelke mélyére tekintett, be kell vallania, hogy nem lett volna az, aki, ha ezt vagy azt a könyvet nem olvasta volna.” — Paul Bourget.
