Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 3. szám
TÁROGATÓ 3 fordulva így szólt: “Parancsnok ur, fogadja hálás köszönetémet. Rendkívül meg vagyok Önnel elégedve, az Ön gépe kitűnő állapotban van; és nem fogom elfelejteni a tapintatát, amellyel felhívta a figyelmemet arra a hihetetlen baklövésre, amelyet majdnem elkövettem. Nagyon jó reportot fogok Önről beküldeni s az Ön ötödik szalagja nincs már messze.” így szólván, megfordult, kinyitotta az ajtót s kilépett a tengerbe. A norvég konzervatív párt hitvallása Mi hisszük, hogy az emberi haladás igazi mozgató ereje az egyén vágya segíteni magán és a családján és megvédeni a rokonságát. így is kifejezhetjük: hiszünk az önzés teremtő erejében. Mi politikai feladatunknak tekintjük ezt az önzést művelni, az erejét elevenen tartani, de a módszereit szabályozni, úgy ahogy a vizet szokás felgyülemleszteni gátak mögött, hogy az emberiség javára felhasználhassák és megakadályozzák abban, hogy romboljon. Mi nem akarjuk a diktátorok módszereit követni és az egyéniséget szétrombolni. Mi hisszük, hogy a személyiség szabad fejlődése s annak a szelleme a fejlődés természetes alapja. Erőszakot és hatalmat használva arra, hogy az egész nemzetnek egységes gondolkozást adjunk, azt jelenti, hogy a legnemesebb és legértékesebb erőket pocsékoljuk; ez szükségképen ellennyomást termel, amely katasztrófákhoz vezet. Ennélfogva a diktátorság sohasem lehet állandó megoldása a szociális problémáknak. Lehetséges, hogy megold egy pillanatnyi nehézséget ép úgy, ahogy a háborút használták fel a nemzetek közötti problémák megoldására. Természetesen megigézhet a hatalom fitogtatásával, a döntések gyors létesítésével. De — akárcsak a háború — olyan korba tartozik, amelyet az emberiség maga mögött akar hagyni. A háború természetes háttere a jobbágyság kora volt. A diktátorság természetes háttere a tudatlan proletáriátus. A Népszövetségben a mi konzervatív pártunk a kis nemzetek védő urát látta. De bármily jó volt is az eszme, azt nem érvényesítették teljes mértékben. Egyik csalódás a másik után ért bennünket. És a múlt év őszének az eseményei halálos csapást jelentettek a számunkra, mivel a Népszövetségről azt hittük, hogy hasznos eszköznek fog bizonyulni a nemzetközi viszályok elintézésére. A mi szempontunkból a kisebb államoknak remélniük kell, hogy egy uj Népszövetséget biztosabb alapra fognak építeni, mint azt, amelyet a versaillesi békére alapítottak. A mi jövőnk ahhoz a reményhez van kötve, hogy végül is az igazság fog uralkodni az erőszak fölött. Mi reméljük, hogy konzervatív pártunkat erőssé tehetjük, de nem annyira erőssé, hogy a mi pártunk maga dönthet minden kérdésben és megfojthatja a szabad megbeszélést. Csak olyan erősek akarunk lenni, hogy biztosíthassuk azt, hogy az országunkban legyen hely az emberi lények számára s nem csupán a párttagok számára. Az apa: “Fiam, siess a házi feladatoddal!” A fiú: “Nem kezdhetek bele addig, mig a legújabb hireket nem hallottam a rádióból. A világ térképét kell megrajzolnom.” Olaszország helyzete Ez a helyzet kényszerhelyzet; semmivel sem jobb, mint Magyarország helyzete a nácik fenyegető brutalitásának az árnyékában. A tények ezek: Németországnak kétszer annyi lakosa van (80 millió) mint Olaszországnak. Németország ipari képessége — különösen a felfegyverkezés szempontjából — húszszor erősebb. Az olasz határt a Brennertől Triesztig nagyon nehéz megvédeni az olasz oldalról. Mindez arra kényszeríti Olaszországot, hogy iparkodjék jó viszonyban lenni Hitlerékkel bármennyire utálják is az olaszok a németeket (és viszont). Ehhez járul az, hogy Németország biztatására Olaszország rossz viszonyba került Franciaországgal és Angliával. A hadserege mozgósítva van Albániában, Spanyolországban, a Földközi Tengeren, Libyában, tehát a legjobb erőket nem lehet a Brenneren használni. Csuda-e, hogy az olasz — német szövetségben Németország a diktáló fél? A németek a következő pontokba foglalják össze Olaszország lehetőségeit: !. Béke van s Olaszország hü marad az axishos. Akkor Németország Olaszország támogatásával a saját előnyére annyi hasznot húz, amennyit csak tud. 2. Kitör a háború s Olaszország hü marad az axishoz. Akkor Olaszországot érik az első csapások szárazon és vizen s a háború színhelyéül szolgál. Ha az axis győz, a diadalmas német befolyás végérvényesen megfészkeli magát Romában. Ha az axist legyőzik, Németország békét Olaszország kárára fog iparkodni kialkudni. 3. Olaszország — akár békében, akár háborúban — feladja a Németországgal való szövetséget. Akkor Hitler lecsap Triesztre az egész világ kacaja mellett; Páris, London és New York élvezni fogja Olaszország keservét. (Philip Barrés, Soir).
