Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1939-09-01 / 3. szám

2 TÁROGATÓ kell létesíteni vagy azokat kiszélesíteni. így gondolkozik Franciaország, Lengyelország, Törökország, Románia és Görögország, amely országokkal szívesen vagyunk védekezési megegyezésben. Őszintén reméljük, hogy Anglia kormánya és Szovjetoroszország kor­mánya hamarosan hasonló megegyezésre jut. Az angol munkáspárt minden befolyását latba vetette, hogy ez megtörténjék. Roosevelt elnöknek Hitlerhez és Mussolini­­hez küldött újabb üzenete kétségtelenül meg­mutatták nektek, hogy az amerikai Egyesült Államok, a Nyugatnak ez a nagy és hatalmas népe úgy érzi, hogy nem engedheti meg azt, hogy a zavaró európai helyzetben ne foglal­jon állást. “Mi a ti barátaitok vagyunk." Nyíltan beszéltünk, mivel életbevágó, hogy megértsétek, hogy senkisem akar háborút Németország ellen. Mi a ti barátaitok vagyunk. A háború igazában nem kívülről, hanem belülről fenyeget benneteket s a fe­lelősség ezért a fenyegetésért Hitlert és a kor­mányát illeti. Hitler körülhálózza magát és — titeket. Pedig mindez olyan esztelen, olyan gonosz s olyan hiábavaló. A ti országotok, a mienk és más országok kemény fáradsággal szerzett pénzt költenek, hogy a halál és rom­bolás roppant szerszámait előteremtsék. Az agyvelő munkájának, a törtetésnek és a pénz­nek, amelyek felfegyverkezésre fordittatnak, arra kellene szolgálniok, hogy a népek szo­ciális és gazdasági életét megjavítsák. Mi mindnyájan többre becsüljük a vajat a fegy­vernél. Micsoda szinőrültség volna az, ha egymás megölésének az állatiasságára készülődnénk. Nincs szükség háborúra. Az igazság nyitva áll a számotokra és valamennyiünk számára háború nélkül is. Nektek is, meg nekünk is és minden ország munkásainak ragaszkodniok kell ahhoz, hogy minden nézeteltérés fölött az ész döntsön s ne a háború. De semmiképen sem tudunk behódolni an­nak, hogy önző diktátorok zsaroljanak és fenyegessenek bennünket. Ez a szörnyű ál­lapot, amely se nem háború, se nem béke, nem folytatódhatik a végtelenségig. Nem adha­tunk folytonosan uj engedményeket a diktá­toroknak erőszakos fenyegetéseik alapján, mert tudjuk tapasztalásból, hogy mennél töb­bet kapnak, annál esztelenebbekké válnak. Csak békés közreműködéssel tudunk egy bol­dog, biztonságos és virágzó világot felépíteni. Meghívás. Mi tudunk a ti nehézségeitekről. Mi tud­juk, hogy a ti országotokban és lOaszország­ban a diktátorok annyira félnek a népeiktől, hogy nem engedik őket beszélni, nem enge­délyeznek szabad megbeszélést. Nektek nem szabad megismernetek más népek gondolkozá­sát, sem azt, hogy mi történik más országok­ban. Nektek nem mondják meg, hogy milyen fegyveres és gazdasági túlsúllyal kell szem­­beszállnatok, ha a háború kitör. De kérünk titeket, tegyetek meg mindent, hogy a kor­mányotok megtudja, hogy ti békét akartok s nem háborút. Amint a ti kormányotok észretér, amint a módszerei a béke s nem az erőszak módszerei lesznek, az egyenlőség alapján való tárgya­lások megkezdődhetnek. Nemcsak hogy nem akarjuk a ti országotokat behálózni azzal a céllal, hogy letiporjuk, hanem egyenesen meg­hívunk titeket, hogy jöjjetek be ebbe a háló­ba ti magatok is, hogy a német nép nagy ké­pességei hozzájárulhassanak egy barátságos vi­lág felállításához, amelyben az emberiség bol­dogulhat. Tudja meg minden ország kormánya, hogy a népek nem akarják egymást legyilkolni, ha­nem békében és barátságban akarnak élni egymással.” (Ez a hatalmas emberi dokumentum, amely­nek az erkölcsi nagysága olyan nyilvánvaló, nem jelent meg egy német újságban sem, de a BBC (British Broadcasting Corporation, az angol rádió) a lényegét leközölte németül, franciául, olaszul, spanyolul és portugál nyel­ven. . A német hivatalos vélemény “ostoba és gonosz támadásnak” nevezte a német nép egysége ellen.) A generális kilép Görögország diktátora, Metaxas generális, újabban egy csomó uj generálist létesített a Légierőben. Ezek egyike inspekciós útra in­dult egy Földközi tengeri állomásra, ahol a parancsnok a következő ajánlatot tette neki: “Generális ur, ha úgy tetszik, kipróbálha­tunk egy uj hidroplánt (lég-hajót)”. “Én magam jogom kormányozni,” mondta a generális, s azzal be is ült a pilóta székébe a parancsnok szomszédságában. Minden jól ment addig, míg a parancsnok észre nem vette, hogy a generális lejeié sik­lott egy közeli hangár jelé. “Bocsánat generális ur, de ha le akar száll­ni, jobb lesz a tengeren leszállói, mivel ez hidroplán s nem aeroplán.” “Természetes parancsnok ur, — ugyan hol is járt az eszemé”, és a generális megfordult a leszállási öböl jelé, ahová szerencsésen le is siklott. A gép még úszott, mikor a parancsnokhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom