Tárogató, 1939-1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 3. szám
2 TÁROGATÓ kell létesíteni vagy azokat kiszélesíteni. így gondolkozik Franciaország, Lengyelország, Törökország, Románia és Görögország, amely országokkal szívesen vagyunk védekezési megegyezésben. Őszintén reméljük, hogy Anglia kormánya és Szovjetoroszország kormánya hamarosan hasonló megegyezésre jut. Az angol munkáspárt minden befolyását latba vetette, hogy ez megtörténjék. Roosevelt elnöknek Hitlerhez és Mussolinihez küldött újabb üzenete kétségtelenül megmutatták nektek, hogy az amerikai Egyesült Államok, a Nyugatnak ez a nagy és hatalmas népe úgy érzi, hogy nem engedheti meg azt, hogy a zavaró európai helyzetben ne foglaljon állást. “Mi a ti barátaitok vagyunk." Nyíltan beszéltünk, mivel életbevágó, hogy megértsétek, hogy senkisem akar háborút Németország ellen. Mi a ti barátaitok vagyunk. A háború igazában nem kívülről, hanem belülről fenyeget benneteket s a felelősség ezért a fenyegetésért Hitlert és a kormányát illeti. Hitler körülhálózza magát és — titeket. Pedig mindez olyan esztelen, olyan gonosz s olyan hiábavaló. A ti országotok, a mienk és más országok kemény fáradsággal szerzett pénzt költenek, hogy a halál és rombolás roppant szerszámait előteremtsék. Az agyvelő munkájának, a törtetésnek és a pénznek, amelyek felfegyverkezésre fordittatnak, arra kellene szolgálniok, hogy a népek szociális és gazdasági életét megjavítsák. Mi mindnyájan többre becsüljük a vajat a fegyvernél. Micsoda szinőrültség volna az, ha egymás megölésének az állatiasságára készülődnénk. Nincs szükség háborúra. Az igazság nyitva áll a számotokra és valamennyiünk számára háború nélkül is. Nektek is, meg nekünk is és minden ország munkásainak ragaszkodniok kell ahhoz, hogy minden nézeteltérés fölött az ész döntsön s ne a háború. De semmiképen sem tudunk behódolni annak, hogy önző diktátorok zsaroljanak és fenyegessenek bennünket. Ez a szörnyű állapot, amely se nem háború, se nem béke, nem folytatódhatik a végtelenségig. Nem adhatunk folytonosan uj engedményeket a diktátoroknak erőszakos fenyegetéseik alapján, mert tudjuk tapasztalásból, hogy mennél többet kapnak, annál esztelenebbekké válnak. Csak békés közreműködéssel tudunk egy boldog, biztonságos és virágzó világot felépíteni. Meghívás. Mi tudunk a ti nehézségeitekről. Mi tudjuk, hogy a ti országotokban és lOaszországban a diktátorok annyira félnek a népeiktől, hogy nem engedik őket beszélni, nem engedélyeznek szabad megbeszélést. Nektek nem szabad megismernetek más népek gondolkozását, sem azt, hogy mi történik más országokban. Nektek nem mondják meg, hogy milyen fegyveres és gazdasági túlsúllyal kell szembeszállnatok, ha a háború kitör. De kérünk titeket, tegyetek meg mindent, hogy a kormányotok megtudja, hogy ti békét akartok s nem háborút. Amint a ti kormányotok észretér, amint a módszerei a béke s nem az erőszak módszerei lesznek, az egyenlőség alapján való tárgyalások megkezdődhetnek. Nemcsak hogy nem akarjuk a ti országotokat behálózni azzal a céllal, hogy letiporjuk, hanem egyenesen meghívunk titeket, hogy jöjjetek be ebbe a hálóba ti magatok is, hogy a német nép nagy képességei hozzájárulhassanak egy barátságos világ felállításához, amelyben az emberiség boldogulhat. Tudja meg minden ország kormánya, hogy a népek nem akarják egymást legyilkolni, hanem békében és barátságban akarnak élni egymással.” (Ez a hatalmas emberi dokumentum, amelynek az erkölcsi nagysága olyan nyilvánvaló, nem jelent meg egy német újságban sem, de a BBC (British Broadcasting Corporation, az angol rádió) a lényegét leközölte németül, franciául, olaszul, spanyolul és portugál nyelven. . A német hivatalos vélemény “ostoba és gonosz támadásnak” nevezte a német nép egysége ellen.) A generális kilép Görögország diktátora, Metaxas generális, újabban egy csomó uj generálist létesített a Légierőben. Ezek egyike inspekciós útra indult egy Földközi tengeri állomásra, ahol a parancsnok a következő ajánlatot tette neki: “Generális ur, ha úgy tetszik, kipróbálhatunk egy uj hidroplánt (lég-hajót)”. “Én magam jogom kormányozni,” mondta a generális, s azzal be is ült a pilóta székébe a parancsnok szomszédságában. Minden jól ment addig, míg a parancsnok észre nem vette, hogy a generális lejeié siklott egy közeli hangár jelé. “Bocsánat generális ur, de ha le akar szállni, jobb lesz a tengeren leszállói, mivel ez hidroplán s nem aeroplán.” “Természetes parancsnok ur, — ugyan hol is járt az eszemé”, és a generális megfordult a leszállási öböl jelé, ahová szerencsésen le is siklott. A gép még úszott, mikor a parancsnokhoz
