Tárogató, 1938-1939 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1939-01-01 / 7-8. szám
TÁROGATÓ 9 Mint tudjuk, a trianoni béke megtiltotta a németeknek az újra való fel fegyverkezést és a Krupp gyárat leszerelték. Erre Németország, amely titokban fegyverkezett, Bofors felé sandított. 1921-ben sikerült Bofors-szal megegyezésre jutnia, amelynek értelmében részvényei egy harmadát Bofors Kruppnak adta át, Krupp viszont értékes patenteket adott át. Mikor 1935-ben a svéd parlament ez ellen kikelt, Németország eladta a részvényeit egy svéd nagyipari csoportnak. Amint Németország kivonult a svéd muníció-gyártásból, Anglia kezdett komolyan érdeklődni. Ennek egyik magyarázata az, hogy a legtökéletesebb légi támadást elhárító fegyver Boforsban készül. Ezt a 40 milliméteres fegyvert a technika mestermüvének tartják. Könnyen szállítható s fél perc alatt felszerelhető. Percenként 120-150 löveget röpít ki, erős robbanó anyagból valókat, amelyek még világítanak is. A lövedékben levő óraszerkezet a robbanását rendkívüli pontossággal szabályozza. Más Bofors csodák a 25 mm-es automata fegyver, amely 400 lövést ad le percenként; egy anti-tank fegyver, amely 3 cm vastag páncélba lyukat tud lőni 1 km távolságból. 1937-ben Anglia 25 millió dollár értékű fegyvert rendelt Boforsból, de Bofors-német politikai nyomásnak engedve — nem akarta ezeket idejében leszállítani. Erre Anglia megnyergelte a svéd kormányt, amely munkáspárti. s inkább bizik Angliában, mint Hitlerben. A náci sajtó üvöltött a dühében, mert Anglia még azt is elérte, hogy Boforsnak a svéd hadsereg megrendeléseit is mellőznie kellett, csakhogy Angliát hamarosan kielégíthesse. Boforsnak ki kellett szélesítenie az üzemét, amit Anglia financirozott, de egyébként Boforsot nem vette meg, mert nem is vehette meg. De Svédországnak most ki kell tartania Anglia mellett, mert ha Hitlernek egyszer szüksége lesz Boforsra, Svédországot csak Anglia mentheti meg. Ethiopia — az olasz birodalom gyöngye. Ha valaki az olasz propaganda minisztériumtól kér felvilágosítást olasz kérdésekben, a legkészségesebben, barátságos mosoly kíséretében adnak neki felvilágosítást, amelyet statisztikai adatokkal is támogatnak. A baj csak az, hogy amit mondanak, az elejétől végig hazugság. Ezért egy francia újságíró (J. F. Renaud) elhatározta, hogy maga megy t' megnézni, hogy mi igaz abból, hogy az ethiopiaiak tárt karokkal fogadták a “felszabadítóikat” és úsznak a boldogságban Mussolini uralma alatt. Persze nem az olasz bejáraton ment be, hanem kerülő utón. Ajánló levelet a régi ethiópiaí miniszter, Makonnen, adott neki Párisban. Nagy meglepetésére azt találta, hogy a régi Ethiópiának még ma is van saját területe, saját kormánya és saját fővárosa, amelynek Goré a neve. Itt laknak a szabad ethiopiai törzsek, amelyek egyesültek a közös ellenség ellen és azt gerilla harcaikkal állandóan molesztálják. Ők pusztították el a termést is, amely az idén csak 30%-je volt a szokásosnak, úgy hogy a kaszárnyák olasz katonáinak repülffgépen kellett lisztet szállítani. Az olaszok dühöngenek és a bosszújukat úgy töltik ki, hogy hatalmas repülőgépekről bombázzák a rebelliseket, akik magaslatokra menekülnek, mert a “civilizált” olaszok igen sokszor mérgező gázokat is használnak. A lázadóknak nem valami bőven van muníciójuk, de szereznek az ellenfeleiktől, ha azoknak az előretolt osztagait meglephetik. Az újságíró egyszer megkérdezte a lázadók fejét (aki kitünően beszél franciául), hogy hogy van az, hogy az olaszok a fontosabb katonai alakulatok vezetését nem bízzák fehér emberekre, hanem színeseket alkalmaznak? A törzsfő vállat vont s elmesélte, hogy egyszer egy betörés alkalmával elfogtak 15 olasz katonát. Ő sorba állította őket s felajánlotta nekik az életüket, ha az olasz zászlóra köpnek s azt lábbal tiporják. “Mi történt?” — kérdezte az újságíró. “Hogy mi történt?. .. Valamennyi az életét választotta”-felelte a törzsfő megvetéssel. Az olaszok munkásokat rekrutáltak a Dje-
