Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-01-01 / 5. szám
9 5. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal4 ladja a hivatalos kiadványok szokott mértékét. Oly vezérfonal van e müvei a magyar tanítóság kezébe adva, amelyhez alkalmazkodva, biztosítva van nevelés-oktatásügyünk emelkedő irányzata. Az első feltétel természetesen az, hogy e munka minden betűjét ismerje, szellemét megértse és átérezze tanítóságunk. Erről beszélni egy évtizeddel a Tantervnek kötelezően elrendelt használata után anokroniz- musnak tünthetik fel. Pedig e cikk nem íródik ok nélkül. Tény, hogy az új Tanterv és Utasítás követelményeiből még sok nincs végrehajtva népiskoláinkban máig sem. így például a rajz és énaktanitás sok helyen most is a régi hibás sablon szerint megy, holott az új Tanterv útmutatása szerint az eszthetikai nevelés szempontjából e téren is értékes eredményeket lehetne elérni. Az úgynevezett főtantárgyakat sem tanítják mindenütt modern szellemben. Mindez arra enged következtetni, hogy az új Tanterv s Utasítás nincs eléggé gyakran s eléggé behatóan tanulmányozva. Az a körülmény is figyelembe veendő, hogy a háborús évek folyamán az újonnan kinevezett tanítók egész raja lepte el a tanítói állásokat. Ezen tanitótársainktól csak úgy várható a nevelés- tanitási színvonal megtartása és emelése, ha az új tanterv minden követelményét ismerik és betartják. Mindezeket összevéve, ajánlatosnak mutatkozik, hogy az új Tantervvel való foglalkozás ismét divatba hozassák. Testületi értekezleteken minden alkalommal lehetne egy-egy szakaszt belőle tárgyalás alá venni. De bárki egymagában is élvezettel lapozgathatja e művet, mert világos okfejtése, gondolatébresztő tartalmassága, könnyed stílusa leköti a figyelmet. Ily módon a régebbi tanítók felujitnák emlékezetükben, az újoncok meg megismernék a Tantervben foglaltakat és nem tévesztenék szem elől, hogy mit, mennyit és hogyan kell tanítani. Ezzel hozzászoknék a tanítóság a Tanterv böngészéséhez s bizonyos pedagógiai gondolkodás, társalgási eszmekor fejlődnék ki a tanítóság között, amiből a nevelésügyre, csak haszon háramlana. Az elmondottakkal nem újabb terhet kívánok a tanítóságra sózni, azt elvégzi más; de any- nyit szabad, sőt kell is hangsúlyoznom, hogy mesterségünkhöz ne csak konyitsunk, hanem kitünően értsük azt, mert így kívánja a tanitói becsület, meg a gondjainkra bízott gyermekek boldogulása. (Szatmár.) Neubauer Elemér. EGYESÜLETI ÉLET. Bírálat „A falusi kisebb gazdasági ismétlő iskolák életképességének fokozása“ című pályatételre beadott két pályamunkáról. I-ső a „Sic itur ad astra“ jeligés pályamunka úgy terjedelemre, mint tartalomra nézve a pályázat címének megfelelőleg nagy igyekezettel akarja a célt elérni, azonban — szerintem—az teljes egészében nem sikerűit. Pontokba akarja foglalni a szükséges feltételeket, de ez csak részben sikerült, pedig egy ilyen pályamunkától éppen ezt a határozott pontokba foglalt javaslatokat várjuk, amelyeket aztán megvitatás végett az egyes járáskörök gyűléseinek kellene kiadni s az azoktól beérkezett eredményeket a közgyűlésen, esetleg a „Tanügyi Értesítő“-ben közölni, mert a pályázatokban kitűzött célt csak igy lehet hasznosítani, értékesíteni. E pályamunkában is sok hasznosítható eszme van, melyek az ismétlő iskolák életképességének feltételéül vannak beállítva. Ilyenek: 1.) „Az e célt is (a gazdasági szakképzést) feli kell karolni a tanítóképzőkben, de nem csak úgy immel-ámmal, hanem teljes egészében és a legnagyobb szigorral.“ Ez a helyes indítvány! A magyar tanítóképzésnek s általában a hazai tanintézetnek egyik és legfőbb bajuk az, hogy a tanításban kevés a gyakorlati, az életre előkészítő tanítás, a gyakorlat,-még mindig csak betűt, szürke elméleteket az életben kevésbé hasz- nosithatólag tanítanak, vagyis inkább (választván a kényelmesebb oldalát) előadnak. Előadás, beemlézés, magolás—hadd pereg
