Tanügyi Értesítő, 1918 (16. évfolyam, 5-10. szám - 17. évfolyam, 1-4. szám)
1918-01-01 / 5. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. lenül folyik. A rend, a fegyelem megbomlott. A vezetők iránt tartozó tisztelet hiányzik. A köznép az intelligensebb osztályhoz tartozók iránt bizalmatlan. A köztisztviselőket már nem a régi íespektussal nézik. Mindenütt embertelenség, kalmárkodás, a törvényes formáknak a kijátszása látható. Nem az uralkodó társadalom korlátái omlottak le, hanem a rend bomlott fel. Iskolákban, intézményekben, a családokban országosan és világszerte meglazult minden s félő, hogy itt-ott eresztékeiből kihull. • Ha majd a haragvó Isten Ítéletének utánna lehetünk, csak akkor látszik meg ez a züllés, melyet a háború szült. Akkor aztán a szervezésnek, a küzdésnek, a munkának olyan arányú szervezettsége és ereje kell hogy meginduljon, amely nyelvi s nemzeti, vallási és munkaköri foglalkozásban való különbséget ne ismerjen s amely együvé forrasszon mindenkit a magyar ipar, a magyar művelődés, a magyar szellem naggyá tételéhez s Magyar- országnak boldogságához. Jöjj újév, hozz békességet! Legyen a földön békesség s az emberek között jóakarat! (Nagybánya). Székely RrpÓÖ. mEBTELEHT R HEBYEQIK ZRU1TOTT K!RDft5liI „TRNITÓKHRZR 1RKFHR“ □ és beszerezhető kiadótulajdonosánál: UJEI5Z ZOLTÁN KŐHYU- É5 PRPIRKERESKEDÉ3ÉBEH ItZJ Szatmár-Németi. — Butraann-palota. n6YELEfn ! Selejtes utánzatok uannak forgalomban. 0 Az új tantérv ismerete. Egy évtized óta az új tanterv szerint kellene népiskoláinkban tanítanunk. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a tanórák száma és a tantárgyak osztályonkinti elrendezése ha talán meg is felel az új tanterv követélményeinek, de maga a tanítás sok tekintetben a régi kitaposott ösvényen cammog. Pedig a konzervativizmusnak az iskolában épper. nincs helye. Úgy jó, ha a nevelés-tanitás az élettel legalább is egy vonalban halad, sőt kívánatos, hogy az iskola azt a haladottabb kulturfokot képviselje, hol az elme és a szív oly eszményekkel gazdagodik, a- melyek az újabb nemzedéket egy szebb jövő munkáiására ösztönzik. Az iskolától méltán várható, hogy magán viselje a korszerűség minden ismertető jelét. Elsősorban a tanító, személyében kellene a modernizálódásnak megmutatkoznia. Sajnos, e tekintetben lassú a haladás. A ma tanítója alig különbözik a tegnapétól. Ennek voltaképpen nem mi vagyunk az okai, hanem hivatalunkkal járó szegénységünk s az a szerencsétlen törvény, mely a tanítóképzést az első pillanattól kezdve hibás vágányra terelte. A társadalom bűne, hogy gyermekei erkölcsi s szellemi gondviselőjét kicsibe veszi. De bűnhődik is érte. Nagy érdeke volna a társadalomnak, hogy a tanitó a kultúra minden kellékével és diszével ékeskedjék. Az erkölcsi emelkedettséget, a lélek nemességet, az okosságot, egyszóval az urat a tanítón keresztül kellene a népnek megismernie s becsületben tartania. A most komloktérbe állított új választói törvényből sarjadó demokrácia talán meghozza a tanítók jobb sorsát s' magasabb készültségének megadását. Ezen újabb áramlat nyeregbe jutása a tanítóság létérdekébe vág, tehát nekünk abban a táborban van helyünk s ott keil a- postolkodnunk, ahol a demokrácia útjait egyengetik. Mig ezen átmeneti időszak gyümölcsei megérlelődnek, addig is törekednünk kell a népoktatási színvonal emelésére. Ebben nagy segítségünkre van az 1905-ben kibocsátott miniszteri Tanterv és Utasítás, amelyben a magyar nemzeti népiskola eladdig homályos kontúrjai határozott formát nyernek. A szóban álló értékes mű messze túlha
