Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)

1917-06-01 / 10. szám

5zafmdr-riém2ti, 1917. junius

10-ik szdm.

rnnusyi értesítő

HEUELÉ5- É5 OKTRTR5Ü6YI 5ZRKLRP

m

'ált

Felelős szerkesztő:

Neubauer Eiemér,

5zatmár-németi, Tanitókháza.

Társszerkesztő :

székely Rrpdó,

Nagybánya.

SÍ

Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesüiet.

Előfizetési ára : egy eure G kor.

Az állami tanítók.

Mikor a nemzet élet-halá! tusáját vívja, igényeinkkel csak ama határig szabad s illik fellépni, ameddig az állam teljesítő képessége nincs veszélyeztetve. Ezt az erkölcsi direkti- vát szigorúan szem előtt tartja a magyar állami tisztviselői kar, amidőn nagy önmérséklettel, az igények lehető lefokozásával kéri a beszerzési összeg, .a háborús segély és a családi pótlék újabb megállapítását. E kérés a szükségletek minimumát tartalmazza, tehát ezt alku nélkül teljesíteni kell. Ha a birtokos és kisgazda osztály nyílt támogatásban részesül s ha az iparos és kereskedő osztály túlkapásaira szemet hunynak, úgy a tisztviselő családok megélhetésének biztosítását sem lehet figyelmen kivid hagyni. A fizetésrendezésre irányuló mozgalomból kiveszi a részét az állami tisztviselők minden rétege, úgyszintén a postás, vasutas, valamint a felekezeti tanítóság; egyedül az állami tanitói-kar vállalja a néma hattyú szerepét. (Az állami tanítók hivatalos vezetői hallgatásukkal tündököltek a tisztviselői gyűlésen.) így a távolabbi szemlélő azt hiheti, hogy az állami tanítóság a legboldogabb, a legmegelégedettebb e honhazában. Ennek a véleménynek

még tápod ad felekezeti kartársaink kívánságainak oly beállítása, hogy vágyaik Csimboraeszója nem más, mint hogy az államiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek. Értjük felekezeti kantársainkat, törekvésük okos, átgondolt, mindenben jogosult, azért a mozgalom vezetőit dicséret illeti. De hol vannak a mi tanitóvezéreink, akik megmondanák, hogy oii pedig ki kívánkozunk ezen paradicsomi állapotból ! Bűnös mulasztás egyetlé

mat is elszalasztanunk annak hangoztatására, hogy a statuson kívüli helyzetbe meg nem nyugodhatnunk. A beszerzési előleget, háborús segélyt, családi pótlékot megkapjuk ugyan, de e- gyebekben továbbra is megmarad közöttünk s a staíusbeliek közötti tátongó ür. Ennek áthidalásán állandóan munkálkodnunk kell, mert a nyugdij- pótló lakásbérről, a tisztviselők gyermekeinek újabban nyújtott ösztöndíjról, embertelen helyzetben sínylődő özvegyeink s árváinknak kiemeléséről, a szolgálati pragmatikáról le nem mondhatunk. Lépten — nyomon tapasztaljuk, hogy amikor kedvezményekről, humánus intézkedésekről van szó, a tanító előtt mindenütt ott áll a tilalomfa. Miért? Mert nincs beosztva a tisztviselők közé.

A Ghettóba zárt, családjában, gyér-