Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5. szám. szó, a fájdalomtól őrjöngök hördülé- se, az önkívületben lévők toporzékolása s hasogató észbontó és szivet dermesztő jelenetek és érzések zűrzavaros összevisszaságban vivják az eget, ostromolják az Istent s könyörületért kiálltának, megsemmisülésért esdnek, vagy visszasírják azt az életet, amelyet azelőtt éltek s amelyből az egyének fölött álló magasabb parancs kiszakította őket. Miért van az, hogy az emberek ellenségeskedése ilyen tetőpontra hágott? Miért van az, hogy a népek hatalomvágya által az az erkölcsi fegyver, amely a mások javainak, életének becsülésében rejlik, erejét, élét, hatalmát elvesztette? Azért, mert a zsaroló, kapzsi nemzet vagyonosodási és hatalmi vágya erősebb minden erkölcsi igazságnál és erőnél s mert a földön szabadjára indult vadságával el akar, el szeretne tiporni mindent, ami az erkölcsi törvény szerint való. így az emberiségben ami isteni, ami őrök; a szeretet szenved, vergődik, de meg nem halhat. Jöjj uj év, mielőbb hozzad a békét! Hozd vissza azt, ami az emberiségben XIX. száz év alait megfinomodott s megtisztult formájában a nemzeteket egymás melleit való megélésre nevelte, megértésre vezette. Hozzad a békességet, hogy a „földön békesség és az emberek között jóakarat legyen!“ Add, hogy békességben munkálhassunk, hogy az összes népek testvéries érzésben építhessék újra az emberiségnek haladását, a szellemi életnek emelkedését, a lelkeknek finomodását, a szeretetnek tökéletesedését, azt ami az emberi életnek magasabb célja: jót tenni és másokat jóra indítani. jöjj uj év, szelíd tekinteteddel é- rintsd meg a nemzetek szivét, hogy legyen megértés, legyen meg a népek testvériessége: a béke! (Nagybánya) 5zékely Rrpdö. ♦♦♦ fTlES^ELQHT B HBKfDBQIK TBUITOTT KIRQBSU „TRNITÓKHRZR IRKÁlfi“ és beszerezhető kiadótulajdonosánál: UJEI5Z ZOLTHN KÖHYU- ÉS PHP1RKERESKEDÉ5ÉSEH Szatmár-Németi. — Gutmann-palota. FIGYELEfH ! Selejtes utánzatok uannak forgalomban D Preyer. . . . Egy név, amely évek óta igyekezett magát az ismeretlenség homályából kivonni,— ám nem sok eredménnyel. Aki ismeri székesfővárosunk házi parlamentjének utolsó tiz évi történetét, az sokszor akadt e névre, anélkül, hogy maradandóan megmaradt volna emlékezetében. Aki ismeri ez efféle szerepelni vágyó emberek természetrajzát, az már régen rámondta erre a self made man-ra, hogy kapaszkodó,, nagyhangú, de kevés vizet zavaró ember. Nos, most az eddig nem méltányolt, talán jégre eitett tehetség kitört és eget kért,— de nem kapott. Arról volt szó, hogy a főváros pénzügyi bizottságának egyik utóbbi ülésén ez a Hugó ellene volt annak, hogy a fővárosi ideiglenes tanító személyzet annyi segítségben részesüljön, amennyivel legalább éhen halhat a tisztesség szabályain belül. Meg is okolta a maga állásfoglalását, monyán : „Ha egy köztisztviselő csak pénzért hajlandó kötelességét teljesíteni, akkor menjen napszámosnak.“ Részben igaza van, mert a napszámos ma valóban többet keres, mint a nemzet napszámosa. Csakhogy ez a derék doktor elfe
