Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
5. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal. lejti, hogy szigorú utasításának némi, sőt nemi hibája van, mert hiszen az okleveles tanítónőket még az ő felfogása szerint is nehéz dolog napszántosi pályára utalni. Általában érdekes tünete a mi sok mindenféle fogyatkozásban szenvedő közéletünknek az a je enség, hogy az oktatásügyben mindenki hivatott birának érzi magát,— többek között ez a Hugó is, aki mindjárt el is ítéli, ki is végzi azokat a sajnálatra méltó tanítókat, akik fölött módjában áll dis- ponáini. Azt mondják, hogy Németország a 70— 71-iki francia háborúban elért sikerét a tanítóknak köszönheti nem kis mértékben. Én azt hiszem, hogy sokkal inkább annak a társadalomnak, amely a tanítók munkáját kellően meg tudta becsülni. Csakhogy ott nem Preyerek ítéltek elveitek és holtak felett. Szerencsére nálunk is egyedül áll a pedagógiának ez az önzetlen magántudósa. A fővárosi pénzügyi bizoltság is, meg a sajtó is megérdemelt leckében részesítette őkéimét. Mindenesetre jó lesz a nevét megjegyezni magunknak. (Szatmár.) Berky Lajos, felsökeresk. iskolai tanár A falusi kisebb gazdasági ismétlőiskolák életképességének fokozása. :: (Pályamunka) Jelige: .Akié a föld, azé az oiszág.“ Az a kérdés, egyáltalán szükség van-e a falusi kisebb gazdasági ismétlő iskolákra, vagy nincs? Jólismert, köztudomású dolog, hogy Magyarország földmivelö állam; lakosainak több mint 50"/()-a földmivelö, szükséges tehát, hogy megmozgassunk mindent és megpróbáljuk mindazon eszközöket, melyek a földmivelö nép munkáját könnyebbé, eredményesebbé s igy jólétét biztosabbá teszik. E céit elérni óhajtották felsőbb hatóságaink is akkor, midőn ezelőtt egy pár évtizeddel az elemi iskola ismétlő iskoláját úgynevezett gazdasági ismétlő iskolává szervezték át. De — sajnos — a mostani szervezési alapon nem sok eredménnyel működnek a gazdasági ismétlő iskolák. Nem életképesek s valóban nagyon is időszerű s helyes gondolás vezette az általános tanító egyesületi választmányt akkor, amikor ezen iskolák életképességének fokozására irányitó pályatétel kidolgozására versenyt hirdetett. Nézzük meg csak, hogy tulajdonképen hogyan is állanak ma ezen gazdasági ismétlő iskolák? Ha elhagyjuk a közelebbi címüket meghatározó kifejezésből az ismétlő szót, amely voltaképen itt nem is bir nagy fontossággal, marad címnek: gazdasági iskola. Hát ezen iskolák minden egyebek, csak nem gazdaságiak. Már a tanév elején a beiratások sehogy sem akarnak sikerülni, kötéllel keli fogni az iskola növendékeit s ha nem volna az iskola mellett a törvény szigora, mind be lehetne csukni a falusi gazdasági ismétlő iskolákat. Sajnos ez igy van. Miért? Mert maga a nép látja, hogy ez az iskola nem felel meg ma ama célnak, melyért felál 1 ittatott. Tehát nem igyekszik gyermekét a gazdasági iskolába küldeni, mert nincs miért. De nem is felelhet meg igy, ahogy ma szervezve van. A törvény előirja ugyan, hogy egy ilyen iskolának legalább 600 D-öI gyakorlóterületének kell lennie oly helyen, hol megterem minden. És oly helyen legyen a gyakorló terület, melyet a tanuló gyermekek könnyen megtudjanak közelíteni, tehát a községnek valamelyes központján. Eltekintve a két legutóbbi feltételtől, csak magát az első feltételt, a 600 D-ölnyi területet véve figyelembe, már meggyőződhetünk, hogy legtöbb községben 70—80%-ban már nincs meg maga az első és legfőbb feltétel sem, mert ha van is, nem annyi a terület, vagy ha van is annyi terület, annak fele községi faiskola, ha ugyan nem az egész és a község azt mutatja be gyakorló területnek, ha arról van szó, hogy hol van hát és meyik a gazdasági ismétlő iskola gyakorlóterülete?
