Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-01-01 / 5. szám
XU. éuíolyam Szaimar-németi, 1917. jcnuór mnÜöYi ERTE5ITŰ HEUELÉ5- É5 QKTRTR5USYI 5ZRKLRP Felelős szerkesztő: Heubauer Elemér, Szatmcr-flémeíi, Tanitókháza. Társszerkesztő : 5zékely Rrpáö, Nagybánya. 5-ík szám. megjelenik minőén hónnp 1-én Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei filtalános Tanító-Egyesület. Előfizetési arc : egy éure 6 kcr. 1917. Jöjj ifjú év, szelíd tekinteteddel érintsd rneg a nemzetek szivét, hogy legyen megértés, legyen meg a népek testvérisége, a béke! Jöjj és hozz közénk több emberiességet, nagyobb megbecsülését az emberi értékeknek, kímélését az emberi erő és ész által alkotott javaknak. Jöjj, várunk! Várjuk, hogy az irtózatnak vége legyen s a nemzetek között egymás letjporásának akarása megszűnjék. Hozzad a békét, jöjj! Két évnél régebb dübörög a föld, a szenvedések vájják, mardossák a lelkeket s milliók szívverése szakad meg. Azóta nincsen éjjel és nincsen nappal vérontás, szenvedés, gyötrődés és tömeges halál nélkül. Azóta az emberiségnek a világ kezdetétől felgyülemlett vétke is kiengesztelődhetett. Azóta a múltat s jövőt az emberiség ezredekre megbünhődte, a nép, a milliók, a müveit népeknek összessége, a müveit emberiségnek minden érzőlelkü tagja megszenvedte. Aki a fegyverek munkáját intézi, mondhat akármit, akinek talán az öldöklésből haszna van, lehet akármilyen mentsége az undorító haszon zsebre rakása mellett, de az irtózatos pusztítása a népek millióinak, a XX. századnak és annak, amit eddig az emberek megértéséért dolgoztunk, amit a felebaráti szeretetért tettünk, a megcsúfolása, az eltörlése, elsöprése, meg- gyalázása. Minden erény és minden ami szent volt előttünk, leomlott a háború alatt. Ezeknek láttára elmondhatjuk : „Az ember millióinak szememében gyászkönny ül.“ Jöjj hát ifjú év, hozd meg azt a megértését a Ielkeknek, amelyet várunk, amelyért epedünk, amelynek eljövetele a fájó lelkeket némileg enyhíti, a szenvedések fokozásának gátat vet, a kétségbeesés szélén állókat a szenvedésben való elmerüléstől visz- szatartja. Mikor az első lövések az ellenségként szemben állók között eldördültek, mikor a föld kérgének első felhasítását végezte az ágyú, mikor az anyaföldnek s az észnek annyi javát, alkotását a tűz megsemmisíteni kezdte, még a háború rémséges, rettenetes mélységeit nem láthattuk. /Ma már tudjuk, hogy a háború a szenvedéseknek kálváriája, az anyagnak semmivé tevése, a drága emberéletnek összezuzása. A háború a halálnak borzalmaiban eli- szonyitó diadala, ahol a győző és a legyőzött milliókat vészit, ahol a jaj-
