Tanügyi Értesítő, 1917 (15. évfolyam, 5-10. szám - 16. évfolyam, 1-4. szám)
1917-02-01 / 6. szám
2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 6. szám az, mint nevelés-oktatási munkakör, liyen alapra állva s a nagy politika ingoványait kerülve, gondolkozzunk afelett, hogy a jövő reményeit, a gyermekeket türelemmel, szelídséggel, szakértelemmel, anyanyelvűknek épségben tartása mellett, hogyan lehetne az eddiginél módszeresebben, eredményesebben részesíteni a magyar beszéd tudásának áldásaiban. E téren gyönyörű szerepkör nyílik a tanítói szaktudás érvényesülésére. Ha figyelembe vesszük, hogy az államnyelv tudása a népet gazdaságilag szabadabb mozgáshoz segíti, kulturális emelkedését előmozdítja s hazánk erőmennyiségét gyarapítja, úgy a kérdés fontosságától áthatva, ihletet nyerünk a nemzeti geniustól a reánk- tanítókra—váró nagy feladat békés és eredményes megoldásához. (Szatmár.) Neubauer Elemér. ♦♦♦ ♦♦♦ A háború s az iskola. Az egész világot megrázó háború semmit sem hagy érintetlenül. Megrázza a földet, elsepri, megsemmisíti a tömegeket. Könnyet sajtol és eltompitó fájdalommal tölti meg a sziveket. Lekaszálja a férfiakat, nőket sújtja, a gyermekeket szenvedésre kárhoztatja. A müveit világnak minden népe s a műveletlen népeknek tömege is hatása alatt áll. Miatta minden intézményünk szenved. Intézményeink között az iskola az, amelyre a háború hatását különös képpen megfigyelhetjük. Szemlélődésünknek az eredménye eléggé szomorú. Ellensúlyozni nem tudjuk. A tapasztalatot azonban lejegyezhetjük. A háború az iskolától vezető erőt, időt és alkalmat vont el. A tanítói asztalt sok társunk itt hagyta. Ezeknek a helyét eddig részben pótolták úgy ahogy s részben az állam az új 1000 tanítói állást helyettesekkel igyekszik betölteni. Mindez csak kisegítés, amelynek az értéke messze marad attól a munkától, amelyet a viszonyokkal ismerős régi munkások végezhettek. Aztán vannak olyan körülmények, melyekhez a kisegítőül alkalmazott nötanitók erélye nem elég arra, hogy a dolgok rendes menetbe jussanak. A háború az iskolától sok időt vesz el. Elvonta a gyermekeket, mert a munkára alkalmazással el kellett vonnia. Most a máskor értéktelen gyermekmunka is nagy segítség. Ezért az iskolábajárás ideje a falusi iskolákban mindenütt megrövidült. Alig 5-6 hónapra zsugorodott össze a máskor 9-10 hónapi szorgalmi idő. Ezalatt is a különböző munkanemekhez való felhasználás miatt az iskolábajárás rendkívül hézagos. Városon és azokon a helyeken, ahol a katonaság elhelyezkedett, az iskolások az iskolákból kiszorultak. Ilyen helyeken az iskolázásban való visszaesés nagy. A körülmények, a hazának védelme ezt kívánták s ezért egyebet tenni nem lehetett. A visz- szaesést nagyban emeli az is, hogy a háború okozta hiányok miatt a rendes iskolábajárás alól sok kibúvó és sok mentség lehet. Ruhátlanság, szegénység, az élelemnek a megszerzése, a fenntartásért való kiizködés az iskolás korú gyermekeknek is kijut. Hány 10-12 éves gyermek van szolgálati kötelességekre alkalmazva, aki ha háború nincsen, iskolába járhatna ma. Talán leginkább megérzik a háború abban a lazaságban, amely a gyermekek fegyelmezetlenségét tünteti elénk. Megbomlott részben sok helyen az egész rendje a háznak, a családnak. Ha az anya szorgalmas, a hadban lévő férjnek a munkáját is teljesíteni akarná, nem jut ideje a gyermekeivel való foglalkozásra. Ha a családanya könnyelmű vagy éppen rert, emiatt nem törődik a gyermekeivel. A hadban álló családapák gyermekeinek mindenképpen nagyobb szabadságuk van a háború alatt, mint azélőtt volt. Ez a gyermekeknek a fegyelmezetlenségét eredményezte. Semmiféle munkájuk nem olyan, mint amikor az
