Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)

1916-06-01 / 10. szám

2. oldal. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám. hogy azt az írást, olvasást, azt a mindennapi ismeretet elfeledje a ta­nuló, amit az elemi mindennapi isko­lában szerzett. Akinek nem inge, ne vegye magára; lehetnek s vannak jó ismétlő iskolák, magam is ismerek ilyeneket, de általában igen sok a rossz. Az ifjúsági egyesületek nézetem szerint az ismétlő iskolából nőnek ki s az ismétlő oktatással forrnak egybe. De ahol az ismétlő oktatás gyarló, vagy olyan, hogy arra építeni nem lehet, mert nincsen mire, miképpen alakulhat ifjúsági egyesület, miképpen tetőzheti be amazt? Nekem az a véleményem, hogy az ifjúsági egyesület úgy születhetik meg legkönnyebben, ha az ismétlő iskolá­zással, legyen az általános ismétlő, vagy gazdasági ismétlő, oda lesz irá­nyítva az ifjúság, hogy mintegy ma­gától értetődőnek érezze az ő egyleti életének szükségét. Meggyőződésem, hogy csak vezető kell, aki lelkes, aki a fáradságot nem sajnálja s menni fog szépen. Közelebbről olvastam egyik magyar faluban olyan ifjúsági előadásról, ame­lyen az ifjú lelkész feleségével, a ta­nító és tanítónők szerepeltek, úgy mu­lattatták és nemesen szórakoztatták a népet. Én az ifjúsági egyesületet ott már megvalósítva látom, még ha nin­csen is megalkotva, mert ahol a köz­ség intelligenciája kezet fog abban, hogy a fáradságot megosztva foglal­kozzék a néppel, már meg van az ut jelölve az ifjúsági egyesüléshez. Ahol pedig csak a tanító vállára nehezedik a mindennapi, az ismétlő iskolázás mellett a népnek társadalmi nevelése is, lehetetlen eredményt elérnie, mert arra ideje nincsen. Ebből kitetszik az­tán az is, hogy ahol több tanitó van, az ifjúsági egyesületi munkát meg kell osztani s másfelől az efféle mun­kát külön dijazni is kell. Ahol pedig lehető, a népnek társadalmi magyar szervezésére álljon oda mindenki, aki képes reá. A szászok között az ifjú 18 éves koráig ifjúsági egyesületi tag, énekkari vagy zenekari tag. Miért ne lehetne ez meg másutt s a mi népünknél is? Ha a társadalom müveit tagjai a köz- igazgatási, az egyházi magyar elöljá­rók felsőbb hatóságaik utján erre fel lesznek egyszer hiva, erre majd a jö­vőben rá lesznek kötelezve és telje­sitik is majd, akkor beszélhetünk aztán a nép ifjúsági társadalom neveléséről. Hogy azt az időt, a szervezkedésnek ezt a jobb idejét a háború érlelni se­gít, abban bízom. Arra, hogy népünk olvasson, a mindennapi elemi iskola sokat tesz. Az ismétlő iskolák ezt fej­leszthetik. Ebből folyik aztán az olvasó­körök megszületése, ami az ifjúsági egylettel együtt jár. Ezzel még az analfabetismus ellen is tehetünk, hat­hatunk. Ahol az ifj. egyesület az ol­vasókör megvannak, ott az olvasni nem tudók, mint a tapasztalat igazolja, igyekeznek megtanulni az olvasást, igye­keznek emelkedni és haladni. Az ifjúsági egyesületek és olvasó­köröknél idejegyzek egy megfigyelést a Székelyföldről szerzett adataimból. Három községnek a tanítói összesen négyen s a két lelkész részint időtöl­tésből, részint komoly elszántságból tervszerűen összejöttek minden téli vasárnap délután a néppel való be­

Next

/
Oldalképek
Tartalom