Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-06-01 / 10. szám
10. szám. tanügyi értesítő 3. oldal. szélgetésre. Maguk is eszmét cseréltek. az értelmesebb gazdákat, fiatalokat, véneket magukhoz hívták a dal, tréfa, szavalat és megbeszélés utján olyan élénk érintkezést és érdeklődést teremtettek a nép között s az illető községek között, hogy a következő télen maga a nép óhajtotta az összejöveteleknek a megkezdését s az illető községek ezek alapján nemcsak szellemi, de olyan szoros gazdasági érintkezésbe és összeköttetésbe léptek, hogy közös szövetkezetük, közös termény értékesítőjük, közös intézményeik vannak. A vezetők összetartó szövetsége és együttérzése igy teremti meg azt a szellemi és anyagi összetartást, erősödést, gazdagodást. Ebből folyólag, ha az állam a papokat, kiknek fizetés- kiegészítést és korpótlékot ad és a tanítókat együttesen kötelezi a nép jőirányu vezetésére s ha ezek a vezetők megértik egymást, a népnek társadalmi szervezkedése könnyen megszületik. A népnek társadalmi nevelésében nem utolsó az anyák nevelése, az anyák iskolája. Valamikor erről a „Néptanítók Lapja“ régi évfolyamában irtani volt. Ennek a szükségessége a csecsemőhalandóságból ered. Köztudomású, hogy a csecsemőhalandóság nálunk szerfölött nagy. Ez pedig abból ered, hogy a fiatal anyák a gyermekápolásnak legelemibb részét sem ismerik. Az anyák nevelése abból állana, hogy a községi és körorvosok a felnőtt hajadonokat és asz- szonyokat megfelelő formában kioktatnák a csecsemők gondozására, táplálására, helyes felügyeletére. A köz- igazgatási hatóságok az orvosoknak kötelességükké tennék az oktatásnak ilyen teljesítését s ugyanők elrendelnék a 18 éves s annál idősebb haja- donoknak, hogy ezen oktatásokat végig hallgassák, megfigyeljék. Nincsen ebben semmi lehetetlen, semmi kivihetetlen s ha valamikor az volt, most különös állami érdek mindent megtenni arra, hogy a gyermekek megmaradjanak, erősödjenek. Az anyák nevelésébe felveendő volna az egészség fentartásához szükséges oktatás s ezt az ifjaknak s a felnőtt férfiaknak is kötelességük volna megfigyelni, hogy az előforduló baleseteknél hasznosítsák. Szólanom kell még a gazdasszo- nyok iskolájáról is. Tapasztaltam, hogy a köznépnél több esetben nem tudják olcsón és úgy elkészíteni az ételeket, amint azok mint iegtáplálőbbak kell asztalra kerüljenek. E részben is lehet társadalmilag tenni, csak akarni kell. A papné, a tanítónak esetleg arra alkalmas felesége, vagy egy-egy sütés főzésben gyakorlott nő tanácsokat adna arra, miképpen kell jól és gazdaságosan úgy főzni, hogy a kéményen ki ne menjen, ami a nagy házba bejött. Nem a divatos étkezés, nem a rendkívüli ételek, hanem a legegyszerűbb főzés, de a legjobb, legokosabb gazdálkodás érvényesüljön a háziasz- szony háztartási dolgaiban. Mindezeket pedig betetőznék a szövetkezetek, a gazdakörök. S midőn ehez értem, egy példát jegyzek ide: Homoródszentpál Udvarhely megye községének értelmisége, közönséges székely emberek, a papjuk, Ürmösi József vezetése mellett 8 év alatt 4872 K 13 fill, állami segítséggel, melyet a székelykirendeltség utján kaptak, legelőt javítottak, okos módon itatóku-
