Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-06-01 / 10. szám
X1U. ét/folyam Szatmár-Hémeti, 1915. junius 10-ik szám. rnnusYi EKíEsiro NEUELÉ5- ÉS GKTRTR5U5YI SZRKLRP Felelős szerkesztő: Neubauer Elemér, Szatmar-Démeii, Tanitókbáza. Társszerkesztő : Székely Rrpáő, Nagybánya. (Tlegieleník minőén hónap 1-ér. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei általános Tanitó-Egyesület. Előfizetési ára : egy éure 6 kor. A nép nevelése. A háború lezajlása után, mikor a mai ellenséges nemzetek között majd fennálló fegyveres békének feszültsége mindeniktől erős szervezkedést fog kívánni, a szerveskedésből nekünk is ki kell vennünk a részünket. A szervezkedésnek a tanítással foglalkozókra leginkább érdeklő anyaga és része a népnek a nevelése lesz. A népnek társadalmi nevelése elég régóta ismert törekvés. Gyakorlati megvalósítása azonban meglehetősen sziik körben mozgott. Az Uránia tudományos egyesület, az Országos Közművelődési tanács, a gazdasági egyesületek tettek érette, amit tehettek. Munkásai inkább a tanítók voltak. Az eredmény eddig csak a kezdetet, a jégtörést jelenti. Nagy általánosságban vagyunk a kezdetén csak. A népnek a nevelése szerintem a következő tagozodásu lehetne: 1. Elemi iskola, 2. Ismétlő iskola, 3. Ifjúsági egyesület, 4. Énekkar, olvasókör, 5. Anyák iskolája, 6. Gazd- asszonyok iskolája, 7. Szövetkezetek, gazdakörök. E pontokból látszik, hogy a népnek nevelését az iskolával s az iskolán kívül társadalmi neveléssel kellene eszközölni. Amennyire szűk terünk itt megengedi, foglalkozunk vele pontonként. Az elemi iskola ma sok helyen igen gyarló. Nem a háború idejéről, hanem azelőttről állítom. Az iskolázás tökéletlen, az ellenőrzés lehetetlen. Sok helyen a nem állami iskolák s a nem magyar iskolák kritikán alul állanak. Az elemi iskola sokszor csak papiron hat osztályú. Népnevelésünknek ebből a hibájából származik az analfabéták csoportja, amit most a tanítók utján a katonaságnál, ennél a második népiskolánál is megkísértenek orvosolni. A tanítók közt nem magyar iskoláknál többen vannak olyanok, kiknek a tanítói oklevelet kár volt adni. Ez onnan ered, hogy a tanítóképzés nem állami. Igazán sok az orvosolni való, sok a szervezni való ezen a téren. Az ismétlő iskola olyan intézmény, hogy vele megelégedni nem lehet. Nem az, aminek a tervezők kigondolták. Akárhány esetben nem is iskola. Arra pedig, hogy ismételje, amit a mindennapi iskola nyújtott, kevés esetben törekszik. Vagy a szervezet rossz, vagy a körülmények teszik esetlenné nem egy esetben ezt az iskolát. Annyi világos, hogy nem továbbképző s hogy akárhányszor csak arra jó,
