Tanügyi Értesítő, 1916 (14. évfolyam, 1-10. szám - 15. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
1. stám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldaL Az iskolai év elején. A világháború pusztító vihara alatt már a harmadik iskolai évet kezdjük. Minden iparkodásunk, törekvésünk, intézkedésünk és intézményünk a háború izgalma, folyama, hullámzó hatása alatt áll. Talán erősebben van a háború hatása alatt mint eddig állott. Úgy érezzük, hogy a küzdelemnek az erőfeszítésnek a tetején vagyunk s utolsó próbáját kell kiállanunk és akik a világot átható harc után életben maradnak, az építő munkát megkezdhetik majd. Az iskolai munka építés volt mindig és az ma is. De az építési munkának ma nem olyan, mint békében. Az a nyugalom hiányzik belőle, amelynek az ereje az eredményt megerősiti. Ahogy a folyónak simán és csendesen haladó víztömege nem sodor el gyorsan a partrészekből, mint pl. áradáskor, úgy van az a mi munkánkkal is. A csendesen folyó viz a magával vitt földrészeket lassan, maradandóan rakja le. Éppen ilyen a mi békés nyugalmas munkánknak a megerősödése is. Amilyen bizonytalan áradáskor a folyópart épségének a megmaradása, olyan a háborúban végzett tanításunknak is a maradandósága némileg. Nekünk mégis arra kell törekednünk, hogy az iskolai munkánk lehetőleg nyugodtan folyjék, hogy a tanuló gyermeksereg összetartva, fegyelmeivé legyen. Ne csak azért legyen összetartva, hogy a háború előtt a meglazult munkakörben a haladás biztosíttassák, hanem azért is, mert a gyermekseregre szükséges fegyelmező hatásra ma talán nagyobb szükség van, mint valaha. Nagy általánosságban tapasztaljuk, hogy az apa nélkül itthon lévő gyermekeknek egy részén, az apa fegyelmező, vezető tekintete hiányában a rakoncátlankodásnak olyan jeleit látjuk, amely az iskola rendjét és fegyelmét okvetetlenül megkívánja- Ez pedig a nemzetnek jövő életében sokat jelent. A munkásságnak, rendszeretetnek, rendtartó fegyelemnek, a jó magaviseletre szorításnak irányító erejét az iskola utján éppen az apjoktól távol élő s csak anyai vezetés alatt álló gyermekek kell, hogy állandóan érezzék, hogy a nemzet életképessége benük megmaradjon, erősödjék s az a nagy nemzeti tőke, amelyet ők keli képviseljenek majd, annál inkább erősebb legyen, mint gyengébb. Az apa hiánya itthon a házi renden a munkakörében is érzik, a családok belső életében is látszik. Akárhány családban a nőknek erélye a távollevő férj munkájának olyan-amilyen végzésében kimerül s a házi megszokott rend és a gyermekek fegyelme, mely békében megvolt, ma hiányos. Ebből folyólag a gyermekek nem érezve az apai erélyt önfejűek, rendetlenek, engedetlenek lesznek s az azelőtti magatartást elfelejtik. Az a 12 éves gyermek, aki a hírlapok szerint teljes árvaságra jutott kis testvéreinek istápolója és a reájuk szakadt kicsiny gazdaságnak korát meghaladó érettséggel vezetője lesz s mindezt állítólag bámulatos önállósággal elvégezte, ritka. Az ilyen csodaszámban menő ritkaságnál sokkal gyakoribb, a mindennapisággal gyakori az, mikor az apa nélkül maradt gyermekek munkakerülők, anyjukkal szembeszállók s általában rosszak
