Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-02-01 / 2. szám
2. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9. oldal ugyanis ma ezen sváb községek bármelyikébe lépünk, ha utcáján végig megyünk, magyar szó üti meg fülünket, magyar „Dicsértessék“ fogad bennünket. S ha megkérdezzük e falvak lakosainak bármelyikét, az büszkén magyarnak vallja magát, s ha beszédjének kiejtésén meg is érzik az idegen anyanyelv, de érzésben, szivében-lelké- ben ö már valóban szinmagyar. Igen ők valóban magyarok, tapasztalásból állítom, sovénebb magyarok a született magyarnál. Kitette ezt uraim ?! Nemde az igénytelen, az a szürke ember, a néptanító. 23 gazdag, munkás, törekvő népü falut tett magyarrá a kath. tanítóság rövid pár évtizede csak itt Szatmármegyében! Ez nem nagyítás, nem dicsekvés, hanem tárgyilagos igazság! S most már ezek után azt kérdem, miért helyeznek tehát minket azokkal a felekezeti tanítókkal egy kategóriába, kik elfogadják ugyan az államtól a fizetés kiegészítést, mint őket jogosan megillető részt, hogy azonban ezért az állammal, az államalkotó magyarsággal szemben holmi kötelezettségeik is volnának — el nem ismerik, sőt a magyarság ellen törnek, a haza egységessége ellen dolgoznak, annak szétda- rabolásáról álmodoznak. Sajnos, ilyenek fölös számmal akadnak — de hát kérdem, miért vonnak bennünket ezekkel egy kalap alá ?! Mi az ily nem magyar tanítókkal semmiféle közösséget sem tartunk fönn, azokkal magunkat nem azonosítjuk — miért büntetnek hát bennünket is ő miattuk ?! Mi éppen úgy szivünk minden dobbanásával, vérünk minden lüktetésével, lelkünk minden tehetségével dolgozunk a magyarság, a haza előmenetelén, mint állami kartársaink, a mi eszméink, a mi gondolataink szintén hazafias eszmék, hazafias gondolatok, minket is az a nemzeti eszme lelkesít, bennünk is az a hazafias láng ég és világit, mint állami testvéreinkben — miért vagyunk tehát mégis az oláhokkal, a tótokkal egy elbánás alatt?! Az államnak az uj fizetési törvényekben kell módot találnia arra, hogy a magyar hazafias felekezeti tanítókat megkülönböztesse a nem magyar tanítóktól, kell módot találnia arra, hogy minden jó magyar tanítónak egyenlő fizetés jusson! A magyar felekezeti tanítóság lelkét megülő elkeseredés, a felekezeti tanítók szivét eltöltő le- hangoltság, a magyar hazafias tanítóság tetterejét lenyűgöző gyászos lethargia mindaddig el nem oszlik, mig ezen sérelmek orvosolva nem lesznek. Utoljára is az államiakéval azonos munkakört töltünk be — az egyenlő munkáért gedig egyenlő fizetés jár. Az államnak pedig az igazságosságban illik jó példával elől járnia. Zajta. 6aál Lajos, rk. kántortanitó. Svájci iskolák. (Folytatás és vége.) Áttekintettük vázlatosan Zürich mintaszerű iskolarendezését. Tekintsük meg végűi egy másikantonnak : a francia nyelvű Genéve-nek iskoláit főkép berendezésük szempontjából. Ez intézetek szervezete némileg elüt ugyan az előbb tárgyalttól, de tökéletes, pompás fölszerelésük, egyik-másik intézményük ugyancsak figyelmet érdemel. A genéve-i iskolák valóságos paloták. Díszes, tágas épületek, melyeknek külseje vidám, barátságos. Valamennyien svájci stílusban készültek. A folyosók rendkívül szélesek, világosak és a középpontból pompásan ftiíhetők. Falazatuk egy-két méter magasságban sötét gránittal van bevonva, hogy a gyermekek a firkálástól elszokjanak. Minden emeleten csinos, kedves kis kút csobog. Az illemhelyek mellett toiletíe-fül- kék vannak hideg és meleg vízzel, folyékony szappannal sat. Az osztályajtókon mindenütt ott láthatjuk az osztályfőnök nevét. Ezek az ajtók kifelé a legcsekélyebb nyomásra nyílnak, hogy veszély esetén a tanulók könnyen menekülhessenek. Szellős, tágas, világos termek az osztályok. A padok megrögzitettek, de síneken
