Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-02-01 / 2. szám
10. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. számtovább gördithelők a takarítás alkalmával. Az alsóbb osztálybeli padok ülőlapjai át- lyukgatottak. Az iródeszkák föl és le mozgathatók, igy a gyermekek az ülésben kifáradva, föl is állhatnak. Két katedra van egymás mellett. Az egyik a tanítóé, a másik a felelő tanulóé, már előbb említett céiból. A táblák nem készülnek fából, hanem puha,- többféle bőr- rétegből, amelyekre az irás zsíros krétával sokkal kellemesebb és nem porzik. Szem- lélteíőkép, térkép az osztályban egy sincs. De van több keresztalaku állvány, melyekre a tárgyalt kép vagy térkép egy pillanat alatt feierősithető és a magasba tolható. Svájci orvosok a képeknek a falon való elhelyezését nem engedik meg. Csak porfészkek ezek — mondják — és az a csekély előny, hogy állandóan a gyermek szeme előtt vannak, nem ér föl egészségi hátrányaival. Nincs is a világoszöld falakon semmi sem, csak egy aranymondásos kalendárium és egy hőmérő. Tornatermeik svéd testgyakorlásra vannak berendezve. A fiúk katonai kiképzésben részesülnek, úgy, hogy mire katonai szolgálatukat teljesítik, teljesen jártasak már a céllövésben és a gyakorlatokban. Svájcban szigorú a tél és a déli órákban kevés gyermek tér haza közelebb vagy messzebb lakó szüleihez. Ezeket az üres órákat (a délutáni előadások előtt) kedvesen berendezett, mese freskókkal díszített nagy játszótermekben töltik. Ebédet és uzsonnát a már 25 év óta fennálló Iskola- konyha Egyesület szolgáltat nekik egy 20 centimes-os (18 filléres) jegy ellenében. Ezt az ebédjegyet azonban pénz nélkül is kiadják, úgy, hogy egyik gyermek sem tudja, társa fizetett-e ebédjegyért, vagy sem? Felszolgálónak ez az áldásos egyesület minden napra más két-két tagját jelöli ki. Teljesen egyenrangúan a legkülönbözőbb foglalkozású egyének kötik naponta magukra a fehér kötényt, hogy kiosszák a kicsinyeknek a maguk hozta csemegékkel bővített pompás ebédet. A délutáni előadások befejeztével pedig forró csokoládéval bocsátják útnak a gyermekhadat. Ez az intézmény nagyszerűen bevált és tagsági dijakból, adakozásokból, jelentékeny alapra tett már szert. Ezzel a jótékony alkotással szemben mindenki lerójja adóját, még a piciny falvak is, melyek egész kocsirakomány élelmiszerrel állítanak be az iskolák udvarára. Nyáron az Iskolakonyha egyesület falura, egészséges vidékre visz kivétel nélkül minden városban maradt gyermeket. Ha nem tud fizetni, nem fizet, ha tud, fizet naponta 1 frankot, vagyis 95 fillért. Innen van azután, hogy nyáron a város kihal, a gyermekek kacagása elnémul, csak a csöppségek sírása hallszik a mamák vagy papák-tolta gyermekkocsiból. Az iskolai fürdőzés kérdését is nagyon okosan, a leghigienikusabb módon oldották meg. A fürdőtermek épugy, mint az ebédlők, nagy földalatti helyiségek. Az orvosilag megvizsgált egészséges gyermekeknek hetenként kétszer kötelező a fürdés. A tanító vagy tanítónő is velük fürdik. Történik pedig ez a fürdés a következőképen: a .levetkőzött gyermekek katonás rendben a fürdőterembe mennek, hol mindenki külön egy óriási alacsony bádogmosdó-tálba áll. Feketeszappant kap a kézbe mindegyikük és ekkor egyszerre megnyílnak fölöttük a zuhanycsapok, melyekből kb, 10 percen át meleg, majd fokozatosan langyos, hideg s végül jéghideg viz omlik reájuk. Végigszappanozva, végigmosva testüket, a jéghideg fürdőből a szomszédos, jól fütött öltözőbe mennek, hol megtörülköznek, fölöltözködnek. Frissen, felüdülve fognak a tanuláshoz. Felöltőkeit, ruháikat külön öltözőkben helyezik el. Vannak itt mosdók, nagy tükrök sat. A gyermekekből egyáltalában nem nevelnek álszenteskedő aszkétákat. Igenis — mondotta egyik tanár nekem — a fiúknak, leányoknak meg kell * nézniök magukat a tükörben az utcára lépés előtt, hogy vájjon rendesek-e ? Adjuk végül a genéve-i kanton iskolai
