Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-02-01 / 2. szám

2. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 2. szám Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A Szatmárvármegyei Általános Tanító­egyesület Szatmár-Németiben 100.000 ko­rona értékű házastelket vásárolt, amelyben folyó év szeptember hó 1-től kezdődőleg internátust nyit a vidéki tanítók tovább tanuló leányai számára. Leánynevelő tanintézeteit tekintve, Szat- már-Németi az ország legelső városai közé tartozik, van itt polgári leányiskola, felsőbb leányiskola, óvónőképezde, két tanitónő- képzö intézet, női kézimunka tanfolyam, női kereskedelmi tanfolyam, posta és táviró tanfolyam, varróintézet, végül polgári isk. tanárnői képző. Tanintézeteinek sokaságánál fogva igen alkalmasnak bizonyul e város leányinternátus céljaira. A vidéki tanítók leányai tovább tanítta­tása lehetővé tételét fontos szociális és ál­lami szempontok javasolják. A tanító vagyont nem gyűjthet gyermekei számára, a férjhezadás eshetőségei igen szűk körre szorítkoznak apró községekben, tehát a tanítóság van legjobban arra utalva, hogy leánygyermekeit taníttassa s jövő megélhe­tésükről ily utón gondoskodjék. A leánygyermekek elhelyezése és tanítta­tása azonban oly költséges, hogy a vidéki tanító szerény jövedelméből azt fedezni képtelen és lelki meghasonlással, tehetet­lenül kell néznie, mint közeleg az idő, mikor leánygyermekei támasz nélkül ma­radva, a biztos nyomor karjaiba, vagy a züllés fertőjébe hullanak. Ily mélyen járó szülői gyötrelmektől szorongatva, csökken a tanító munkakedve, megbénul munka- képessége, ami a nemzeti kultúrára mérhe­tetlen veszteséget jelent. Szatmárvármegye tanítóságának egy része nemzetiségi községekben teljesít hazafias kulturmissiót, más része a nyelvhatárokon tesz őrszolgálatot, tehát államérdek kívánja, hogy a gyermekneveltetés súlyos gondjai­ban való támogatással visszaadjuk a tanító lelki egyensúlyát, hogy erejét, lelkesedését zavartalanul szentelhesse hivatásának. Mi gyakorlatból ismerjük, hogy a gyer­mekneveltetés nehéz problémája — a taní­tók anyagi erejét tekintve — kizárólag internátusi rendszerrel oldható meg. Nagy­méltóságod kegyessége folytán vármegyénk­ben fennálló és virágzó tanítói fiú interná- tus eléggé igazolja, hogy nagyobb számú növendékek összevonásával, helyes gazdál­kodással — a tanítóság s az állam csekély anyagi megterhelése mellett — lehetséges a vidéki tanítók gyermekeit ellátni, nevelni s gondos felügyeletben részesíteni. E téren szerzett tapasztalatainkat értékesíteni kíván­juk, azért erkölcsi, anyagi és szellemi erőn­ket jelenben leányinternátus létesítésére össz­pontosítjuk. E nemes, hasznos s kihatásá­ban nagy horderejű törekvés megérdemli, hogy minden oldalról rokonszenvvel talál­kozzék. A tanítói leányinternátus kérdése itt már a megvalósulás stádiumában van, sőt az anyagi nehézségekkel is sikeresen tudunk megküzdeni, ha szerencsések lehetünk meg­nyerni Nagyméltóságod támogatását gyakor­latias tervünkhöz. Bizalommal fordulunk Nagyméltóságod­hoz, hogy a szatmári tanítói leányinternátus részére 1914-től kezdődőleg évi 2000 ko­rona államsegélyt biztosítani és az intézet vezetésére egy állami tanítónőt 1913, szep­tember 1-től kezdődőleg kirendelni méltóz- tassék. E kettős kérés teljesítésén fordul meg szép tervünk valóra váltása. Legyen szabad remélnünk, hogy amikor a Szatmárvármegyei Általános Tanítóegye­sület 100.000 korona befektetést eszközöl a fentebb körvonalozott nemes célokat szolgáló leányinternátus megteremtésére, Nagyméltóságod nem tagadja meg atyai jóindulatát és segítség nyújtását ily hasznos irányú intézmény istápolá. ától. Maradunk Nagyméltóságod iránti mély tiszteletünk nyilvánítása mellett stb. Bizakodásunk nem nélkülözi a kellő tárgyi alapot, mert miniszterünk cél­tudatos kulturprogrammjából kisugár­zik az internátusok segélyezésének, felkarolásának nemes szándéka, azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom