Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-02-01 / 2. szám
2. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal erős a hitünk, hogy jó helyen kopogtatunk s kérelmünk meghallgatásra talál. A homályból mihamar kibontakozó gyönyörű intézménytől, mely eddigi alkotásaink koronája lesz, remélhetőleg kartársaink sem tagadják meg erkölcsi s anyagi támogatásukat. Körültekintő gondossággal mérlegeltük a megyei tanítóegyesület vagyoni helyzetét, tapasztalatokon alapuló pontos számításokat tettünk a létesítendő leányinternátus jövedelmezőségére nézve, számba vettük úgy a kedvező, mint kedvezőtlen eshetőségeket s mindezek után a legjobb kilátások mellett, tettre kész buzgalommal, Istenbe vetett bizalommal kezdjük meg e nagyjelentőségű ügy lebonyolítását, mely végeredményében e vármegye tanítósága presztízsének emelésére, súlyos családi gondjainak enyhítésére fog vezetni. Úgy legyen! Neubauer Elemér. ♦♦♦ ♦♦♦ Felolvasás, tartotta a szatmári tanitóegyesfileti gyűlésen Paládi Lajos. Különösen tisztelt hölgyeim és mélyen tisztelt uraim. Ha a mi kedves elnökünk veres ember volna, azt mondanám róla, hogy kissé ravasz, ha fiatalabb lenne, feltehetném, hogy nincs híjával a hiúságnak és ha a spiritiz- musnak nyílt híveként ösmerném, joggal foghatnám rá, hogy könnyű neki, mert akkor barátkozik a szellemekkel, mikor jól esik és mástól azt a szellemi terméket viteti el magának, ami neki tetszik. Minthogy a fenti feltevések feltételesek és meg nem állhatnak, az is csak véletlen, hogy engemet még ezelőtt 3 hóval kért egy felolvasás tartására, de elibem kertelt és feltálalt olyan dolgokat, miket én is pennám hegyére vettem s most ezzel félig-meddig plagizátornak látszom. Mindegy ! Az én öreg kartársam, az érte- kezleti elnök kihúzta számomra a nagylutrit és bár a nyereményt maga vágta zsebre, engem igy is boldoggá tett, mint Simon Jona fiát, ki legeiteté nyáját! De hogy önöknek nagy lehef az én boldogságom felett az örömük, felesleges magyaráznom, ki-ki jól érzi, én meg jól tudom! Nincs is ezen mit csudálkozní. Az ilyen magam fajta ember olyan, mint a régi két- garasos — kiment a divatból. Bárhogy kinálgatom portékámat nincs annak kelendősége. ügy nézek én már ki a felolvasó asztalnál, akár a szép batárba befogott gebe, melyre cifra hámot raknak, hogy még kirívóbb legyen. Fiatal való e helyre, kinek már egyénisége is vonzó, tetszetős legyen, ki aztán ezen tulajdonságával el tudja érni, hogy felolvasásába azt is belemagyarázzák, amit ő kifelejtett abból, vagy egyáltalában esze ágában sem volt ilyent vagy olyant megírni. A régi vagy ószeres boltoknak nem igen akad ma már vevőjük vagy néző közönségük ; mindenki a szebbnél-szebb kirakatokban gyönyörködik, itt szédül meg, itt vásárol. Nem hiba ez, mert ilyen a világ és abba bele kell illeszkedni s azzal lépést tartani. Hát nem szebb, kedvesebb és kellemesebb volna, ha most itt valamelyik kartársnőm ülne s felolvasásával bennünket gyönyörködtetne ? Én ugyan annak tartanám és hálás is tudnék érette lenni: úgy tapsolnék a végén mint egy klakőr! Ezért kell a felolvasásokat fiataloknak tartani, mert ezektől lehet szédülni, már annak akinek; de azért is nekik kell tartani, mert ők a mai kor emberei; náluk újabb és újabb anyagok vannak összehalmozva, mik feldolgozásra várnak; ők képesek kel-
