Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1913-12-01 / 10. szám
2. oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 10. szám esés állapítható meg napjainkban az egész vonalon, minélfogva helyénvaló, indokolt és időszerű, hogy a végsőkig ingerelt 8000 főt számláló áll.tanitói-kar immár talpra álljon s a vele szemben tanúsított ellenséges elbánás miatt tiltakozó szavát nyomatékosan felemelje. Sokan vagyunk régebbi állami tanítók, kik nemcsak a nyújtott nyomorúságos bérért, de azon felül, lelkünk egész melegével dolgoztunk, küzdöttünk a hazafiságtól áthatott egységesítő eszmékért és magáért az állami iskoláért az állami iskola égisze alatt, tehát senkise csodálkozzék, ha ezen értékes intézmény lejáratását nem tudjuk ölbe tett kézzel nézni. Hadd jöjjön a karácsonyi nagygyűlés, mikor az elvek magaslatán állva, felhívjuk a nemzet figyelmét arra, hogy egyik legbecsesebb intézménye, a jelentős múlttal biró állami iskola veszélyben forog. Az állami tanítók jelenlegi mozgalmának erkölcsi indoka, jogosultsága az elmondottakban gyökerezik. A mozgalom gyakorlati célját mi abban kívánjuk megjelölni, hogy kierőszakoltassék az állami tanítók részére a tiszti fokozatok megnyitása, úgy fizetés, mint végellátás és szolgálati szabályzat szempontjából. E cél elérésére a legegyenesebb ut az állami tisztviselők orsz. egyesületén keresztül vezet. Lépjünk hát oda be egyénenként, alakítsuk meg ott a tanítói szakcsoportot s válasszunk annak élére egy országos hírnevű férfiút. Miért ne lehetne az ott elhelyezkedett állami tanítói csoport elnöke — mondjuk — Vázsonyi Vilmos, akinek „támogatása többet ér, mint egy egész párt segítsége'“ A józan életösztön arra int bennünket, hogy ily irányban is tegyünk kísérletet, mert igazán esztelen volna az a tanító, aki az eddig szerzett tapasztalatok dacára is az áll. tanítók hivatalos járszalagon vezetett egyesületétől várná sorsának jobbra fordulását. Reméljük, hogy a nagygyűlést előkészítő huszas bizottság nem pazarolja erejét az áll. tan. agonizáló országos egyesületének életre tkeltésére, hanem a siker reményével inkább kecsegtető radikálisabb utat választja s az itt felszínre hozott alapelveket figyelembe veszi. Ha nézeteink találkoznak a huszas bizottság felfogásával, úgy velük egy táborban leszünk, de ha mellékvágányokra iparkodnának netalán terelni az áll. tanítók s az áll. isk. intézmény elesett ügyét, akkor szemben találják magukat a mi sziklaszilárd meggyődésünkkel, amelynek teljes erőnkből érvényt akarunk szerezni. (Szatmár.) Heubauer Elemér. Iskolai takarékpénztárak. (Válasz Székely Árpád felhívására.) A „Tanügyi Értesítő“ 9-ik számában az iskolai takarékpénztárakkal foglalkozik Székely Árpád kartársam s felhív ott, hogy ismertessem az áltam alapított pénztárt. Felhívásának örömmel teszek eleget, mert hiszen nekem is az a célom, hogy ez az eszme minél nagyobb tért hódítson meg, gyökeret verjen, gyümölcsözzék. Előre bocsátom, hogy takarékpénztáram megalakítása előtt én ilyenről hirt sem hallottam s igy nem állito.m azt, hogy mód