Tanügyi Értesítő, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913-12-01 / 10. szám

10. szám. TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3. oldal szerem teljesen kifogástalan lenne. A gya­korlat azonban azt mutatja, hogy mig job­bat nem alkotunk, ezzel is haladhatunk. Kis pénztáram megalakítását egy tanít­ványom pazarló természete érlelte meg bennem s az ösztönzött arra, hogy meg­próbálok egy olyan intézményt létesíteni, a mely leszoktathatná az embereket már a zsenge gyermekkorban a fentnevezett hibá­ról. Ilyennek tartottam a takarékpénztárt. Célom az volt, hogy a gyermekeket meg­ismertessem a pénz valódi értékével, annak üdvös, vagy káros voltával s reászoktassam őket a takarékosságra. Tervem — örömmel mondhatom — sikerült, mert kis takarékunk 1V, (másfél) évi fentállása alatt 500 (ötszáz) koronánál többet gyűjtött össze. (73 tag s mind kisbirtokos szülők gyermeke.) Tárgyaltam az isk. takarékpénztárt a „Gazdaszövetség“ cimü lapban s felolvasást tartottam róla a nagybányai ref. tan. egy. ezidei közgyűlésen is s mindkét helyen felajánlottam szolgálataimat követőim ré­szére, de sajnos: ilyen csak egy akadt, Meleg Dániel volt kaplonyi, most számos- becsi tanító, ki kaplonyi tanítóskodása alatt szintén az én módszerem és útmuta­tásom szerint megalakította a pénztárt, de ez is eljövetelével megszűnt. Pedig milyen szép dolgot tehetnénk, milyen nagy hasznot hajthatnánk a népnek, ha Szatmárvármegye tanítósága mindenütt megalakítaná ezeket a pénztárakat s igyekeznének is azon, hogy életképesek legyenek. Az egy helyen össze­gyűlt pénzeket csoportosítva, megalakít­hatnék a Szatmárvármegyei népiskolai taní­tók bankját. Vagy félnek kartársaim a munkatöbblettől? Ettől nincsen mit félni. Hiszen a gyermekek olyan szépen elvége­zik az összes munkát, hogy a tanítónak nem marad más, mint az az öröm, az a megelégedés, a mely abból a jóleső tudat­ból származik, hogy im fáradsága meghozta a maga gyümölcsét. Különben, ha még fáradsággal járna is, azt sem volna szabad sajnálni a néptől. Ezeknek előre bocsátása után megpróbá­lom ismertetni alapszabályainkat, könyvein­ket s ezeknek vezetését. A takarékpénztárnak tagja lehet minden elemi népiskolai tanuló s tagsága csak halála, vagy nagykorúsága esetén szűnik meg. Az összegyűjtött tőke csak a fentne­vezett esetekben adható ki, vagy akkor, ha az illető férjhez megy, illetve megnősül, vagy ha hitelesen bizonyítja azt, hogy pén­zét ingatlan vagyon megszerzésére használja fel. Elnök az a tanító, ki a felügyeletet vállalja. Pénztárnokot, könyvelőt s két ellenőrt a tagok a III—VI. oszt. tanulók közül választanak. Kamat egy polgári év után utólag számítódik s tőkésittetik. Az évközben betett pénzek után járó u. n. idő­közi kamatokból fedeztetnek az esetleges felmerülendő kiadások s a megmaradt ösz- szeg a tartalékhoz csatolandó, mely később jótékony célra volna fordítandó. Tiz (10) koronánál nagyobb összeg a pénztárnoknál nem lehet, hanem pénzintézeteknél helye­zendő el. Könyveink: törzskönyv, betéti könyv, pénztári könyv és pénztári napló. A törzskönyvben minden egyes tag ne­vére egy külön, számozott lap van nyitva, a hova a történt befizetések külön-külön tétel alatt vannak elkönyvelve. Ezt a köny­velő vezeti. (I. minta. Törzskönyv.) 26. Nagy Ferenc 1913 év Kiss József 27. Hó nap! K f Jijjzet Hó nap K f Jegyzet jan. 3 L2 05 jan. 3 — 01 febr. 7 ll~ 02 febr. 7 1 10 dec. 28 || 5 03 dec. 28 — 32 Összesen 7 10 Összesen 1 43 azaz Hét korona 10 azaz Egy korona 43 fill. 913. dec. 31. fill. 913. dec. 31. Simon, tanító. Simon, tanító. (1-ső oldal.) (2-ik oldal.) Törzskönyv minden esztendőben uj nyi­tandó s az átvitellel kezdendő s a 26. számú

Next

/
Oldalképek
Tartalom