Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-01-15 / 1. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Hogy a gyermek mily komolyan veszi a játékos munkát, nem egyszer tapasztaltuk, amidőn egy-egy pajkos gyermek elrontotta társának játékát, hogy ez utóbbi alig tudott megvigasztalódni a szenvedett kár felett. A gyermeknek játéka is más a nem-Jj és véralkat szerint. A kis leány olyan szépen elbábozik, hogy a ki azt megfigyeli : öröme telik benne. A kis babát öltözteti, vetkőzted ; újra öltözteti, majd magához szorítva: csicsisgeti. Nem a gondviselés oltotta-e bele ama nemes ösztönt, hajlamot, mit édes anyjától nemével örökölt? A fiú lovat kantároz, azt szekérbe fogja, majd ostorral csipkedve, indulásra nógatja. Ha igy nem boldogul: vesszőparipára kap s a ló úgy szalad, amint az a gazdától telik. S ha már két fiú játszik együtt, akkor ló is van, gazda is van, a megegyezés szerint. Említettem, hogy a fiuk játéka más és más a szerint, hogy milyen a temperamentum. A tanítónak elég alkalma van megfigyelni játék közben a gyermeki természet sajátságait. Jancsi p. o. olyan, mint egy szilaj csikó. Amint az udvarra kiér, jobban esik neki, ha egyet ugrik, még nagyobbat kurjant, s valamelyik útjában levő tanulótársát fellöki. Péter már csendesen megy ki; megáll valamelyik sarokban s onnan nézi társait, amint azok futkároznak, játszadoznak. Játéka is csendes, mint maga; a zajos helyeket többnyire kerüli. Az előbbi szilaj fiút korlátozni kell, ez utóbbif pedig bele kell vonni a játékba. A pedagógusok azt tartják, hogy a gyermek egyéniségét legtöbbnyire játék közben lehet megismerni. Nem is valami éles megfigyelő tehetség kell hozzá, hogy növendékeink egyéniségét igy megismerhessük. A kritika élesebb szemüvegén tekintve, valóban azt tapasztaljuk, hogy egy-egy osztályban igen sokféle természetű s hajlamú gyermekkel van dolgunk. Hiba volna, ha bánásmódunkban minden tanítványunkkal szemben egyformán viselkednénk. A gyermek sem nem szobornak való kő, sem nem faanyag, melyen a szobrász, vagy faragó, vésőjével, avagy késével ugyanazon módszer szerint jár el. A gyermek lelkes lény, kiből csak tapintatos kézzel s okos bánásmóddal képezhetünk embert.
