Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-10-01 / 8. szám
Xl.éufolyam. ronüSYi ÉRrE5irő 5zatmár-r)émeti, 191Z. október. DEUELÉS- ÉS OKTRTRSUGY1 5ZRKLRP Felelős szerkesztő: Társszerkesztő: Neubauer Elemér, Székely Rrpáö, Szatmár-Hémeti, Tanitóhháza. Nagybánya. megjelenik minőén hónap 1-én Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület. S-ík szám. Előfizetési ára: egy éure 4 kor. Gyűléseink. Megyei általános tanítóegyesületünk közgyűlése hozza össze az érdeklődő tanítóságot pár nap múlva Szatmár- Németíbe. Az állami és községi tanítók és óvók megyei csoportja mellett a felekezetieknek is velünk lesz egy töredéke. Újra találkozunk. Ez a találkozásunk az elsőtől, melyre alakulni gyűltünk volt, 15 évre történik. Azelőtt a megyei tanítóságnak a mai általános tanítóegyesületben való csoportja sem ismerte egymást. Idegenek, ismeretlenek voltunk egymás előtt; nem mondhattuk el közös vágyainkat, nem beszélhettük meg közös bajainkat. Mint a szekeren egymással ellentétes irányban utazó ismeretlenek, az összetalálkozáskor megpillantottuk, de nem köszöntöttük egymást. Haladtunk a magunk keskeny s távolabbra nem látszó mesgyéjén tovább. A zárkózottságnak, a különélésnek burka takarta a szivünket, mint kéreg a fát. Egyedül állottunk külön-külön. Hiányzott az az egyesitő szerv, mely a tanítóegyesületben összehozza, egybeforrasztja a munkatársakat. Igazán melegedni nem tudtunk egymásért úgy, mint ahogy a tanitóegyesületi élet egészséges iránya kifejleszti a kollegiális érzést. Nekünk, akik olyan megyéből jöttünk ide, hol az egyesületi élet a barátságnak, a pályaszeretetnek, az egymás ügyei iránt való érdeklődésnek ülteti a palántáit, építi a jobb jövőnek alapját s teleszórja a tanítói sziveket színes reménynyel, tettre hevítő lelkesedéssel; szivünket keserűség fogta el s „mint szép, híves forrásvízhez tikkadt szarvas cpedez“ vártuk, lelkűnkben vágyva óhajtottuk az egyesületnek megszületését. 1897 tavaszán jöttünk gyűlésre először össze. Az a gyűlés az egyesületnek az volt, ami a járásra induló kicsiny gyermek tapogatódzása. Ez nem szépséghiba, hanem a természetes fejlődésnek, a helyes kialakulásnak az útja. Ezzel az első gyűléssel alkalom nyílt arra, hogy megismerkedjünk. Ötletek támadtak és eszmék születtek, bizonyos irányú tanítói felfogás terjedt közöttünk. Egymásban nemcsak a tanítót, hanem az embert kezdtük meglátni, a barátnak való érdemest megszeretni. Az ismerős tanítók száma szaporodott s ezzel némi tájékozódás nyílott meg közöttünk a megyei iskolák helyzetéről, a tanítók, óvók foglalkozási körébe eső dolgairól, ügyeiről, bajairól. A megyei iskolák életéből olyan mozzanatokat is
