Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-10-01 / 8. szám
2 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 8. szám mertünk meg, amiket talán csak a hivatali ellenőrzőnek lehet módjában megfigyelni. Az iskolaügyi életnek bizonyos forgása kezdődött meg megyénkben is az iskola munkásai között. Ez az egyesületi élet erősbödő s nagyobb-nagyobb körre terjed. Az egyesület tagjainak száma állandóan emelkedőben van s ha az egyesületet irányitó hatás is megfelelő, akkor a gyülésezéseknek célját elértük. Azon az érintkezésen felül, mely a gyűlések alkalmából közöttünk történik s amely nem kis eredménye az egyesületnek, vannak gyűléseinknek más céljai is. Ama nagyszabású alkotásnak, mely egy véletlen nyújtotta helyes tapasztalat megszerzése alapján tett okos számítás, meggondolt elhatározás, fáradtságot és akadályt nem ismerő kitartó munka folytán mindnyájunk büszkeségére a „Szatmár- vármegyei tanítók fiúnevelő intézete“né- ven örökös emléke annak, hogy küzdelemre erős vezető mellett kicsinyből is lehet nagyot alkotni közös célra, ismétlem, ennek az alkotásnak a megerősítése s a bővítése kell, hogy a további célunk legyen. Ez intézményünk ugyan jó erővel halad a biztos utón, nekünk azonban érte még tennünk kell, hogy annál könnyebben annál többet tehessen azokért, akik reá vannak utalva. Az árvaalapnak létesítését 2 évvel ezelőtt mondottuk ki, az alap azonban két év alatt kevésre nőtt. A mi gyűléseinknek ebben az irányban akkor lesz valóban hatása, ha az egyesület tagjai között egyetlen sem lesz, aki a közös jót szolgáló nemes célra a maga önkéntes adományát áldozatként meg nem hozza. Igaz, küzdelemmel él a tanító s a mi nehéz megélhetési viszonyaink mellett csak tengődve él s magának jövőt anyagilag nem képes biztosítani, a fennebbi értelemben az áldozatot meg kell hoznia mégis, mert éppen abból látszik, hogy ő a közért érez s a mások javáért is küzdeni akar.. Gyűléseink akkor eredményesek, ha emelik az áldozatkészséget, fokozzák az egymásért való jóindulatot s meg- telitik a sziveket a lelkesedésnek erőt- adó melegével. Tettünk, amit lehetett eddig. Sok munka vár még gyűléseinken reánk. Nem tudja az egyesület, hogy hány segélyre szoruló elesett tanító, hány segítést érdemlő s reászorult tanitó- özvegy van megyénkben. Nem tudjuk, hogy az „Országos Eötvös Segélyalapénak kik a tagjai közülünk. Nem ismerjük a tagok ama családtagjairól az adatokat, akik segélyre, esetleg egyetemi tanulói ellátásra számíthatnak és igy tovább . . . Gyűléseinknek az is a célja, hogy az országos tanitómozgalmak helyes világítását adja, hogy a mai ellentétek között megvonja az irányt s megmutassa mit kell tennünk. Egyesületünk kétféle természetű feladata t. i. az iskola belső és külső életének kérdései s a tanitó iskolai, szolgálati és anyagi viszonyainak leszűrésé mind gyűléseinken kell hogy tisztázódjék úgy, hogy egészséges gondolatainkkal az országos iskolaügyi és tanítói mozgalmakba bekapcsolódjunk. Gyűléseink kell hogy általánosítsák, neveljék egyben-másban az önhittségtől
