Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-01 / 7. szám
7. szám TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 3 oldal Németiben az Általános Tanítóegyesület. Vajha együtt látnok ott minden megyebeli tanitótársunkat, hogy a közösség érzetétől uj erőre kapva, fokozottabb buzgalommal szolgáljuk a magyar nemzeti népműveltség emelését és hatékonyabban szorgalmazzuk a tanítói munka egységes alapon való tisztességes értékelését. Neubauer Elemér. Országos tanitógyüléseink. Izgalmas várakozással, a sorsáért való aggodalommal és reménységgel, türelmetlenséggel és elkeseredéssel gyűlt össze az országnak tanítósága a julius hó négy első napján tartott országos tanitógyülésre, mely a tanitók „Országos Szövetségéinek rendezése és vezetése mellett folyt le. Ez az egyetemes tanitógyülés volt az első, melyet az „Országos bizottság" megszűntével a „Szövetség" rendezett. A gyűlést megelőző értekezlet komoly, simán folyó volt s abból a gyűlésnek magának a lefolyására jó jeleket láttunk. De láttuk itt-ott az izgalomnak szikráit is, melyek az elkeseredettebbek ingerültségét árulták el. A gyűlést a szövetség elnöke, Moussong Géza nyitotta meg. Tömör beszédével már a bevezetőben azzal nyerte meg a régebbi tanitómozgalmak ismerőit, hogy az „Országos Bizottság" idejében a vezetésben tevékenyen résztvevők iránt a kegyeletnek és elismerésnek keresetlen szavakban, közvetlen melegséggel adott kifejezést. Az egész megnyitót a tanítóság lelkületét megkapó, szimpatikus tónus jellemezte, melyet többször tetszés szakított meg s befejezőül a lelkesedésnek kitörése kisért. A gyűlésnek főtárgya különben a fizetésrendezés volt. Alkalmas arra, hogy figyelmet keltsen és kössön le s hogy a felgyülemlett keserűséget és a féken tartott szenvedélyt kitörésre késztesse. A higgadt előadó, Végh István ref. iskolai tanító temperamentumos, olykor éles, szatirikus, de mindenképen helyes előadása olyan volt, hogy a 3—4000 tanítóból álló tömegnek kívánságát egyesítette, érzését kifejezésre juttatta. Előadói beszédében, illetőleg a javaslatában az önérzetes tanító jogos kívánsága kellő indoklással úgy volt megformulázva, amint kellett hogy legyen. A javaslat csaknem osztatlanul tetszett mindenkinek. A javaslatnak a minisztérium elé juttatásának módja azonban végtelen ellentétet mutatott. Szenvedélyes, izgalmas, egyeseknél szinte féktelenül szilaj magatartást láttunk s tapasztaltunk e miatt. Ezeknek a fellépése aztán izzóvá tette a hangulatot. Az az elkeseredés, mely a megélhetés gondjai között küzdő tanítókban az igen szűkös fizetés miatt már eléggé felgyűlt, izzásnak indult. Embereket láttunk, akiket a szenvedélyük elragadt, akik önuralmukat elvesztve, másokat higgadtságuk miatt meggyanúsítottak. Az általános zavarban az elnökség tagjainak higgadtsága mégis megtalálta a tanitók ösz- szességének hangulatához az utat, midőn a gyűlés — Vinkóczi Károly indítványára — azonnal deputatióvá alakult, hogy kérje a minisztert még egyszer a fizetésrendezésnek ama módja teljesítésére, mely az 1907. évi XXVI. és XXVII. te.-ben csak bevezetést nyert s melyet e lap olvasói alapjában ismernek. A négyes sorokban felállott tanítóságnak felvonulásra kész csoportja 5—600 méter hosszúságú sorfalat képezve, igazán megkapó volt. S ha benn a teremben a lázas izgalom és a kitörő szenvedély is megnyilatkozott, künn a komoly méltóságos, mondjam ünnepélyes magatartása a tanítóságnak, a tömegnek érettségét, vagy a jelenetnek komolyságát láttatta az idegenekkel. Reám ezt a benyomást tette az Iparcsarnok előtt elindult tanitó-tömeg s bennem ezt az érzést váltotta ki. És ez igy volt helyén. Ha magunk között a keserűség, a küzdelem eredménytelensége, az eredmény kivívásáért teendő lépések módja
