Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-01 / 7. szám
2 oldal TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7. szám A tanítók filléreiből fenntartott lapoknak ki kell mondaniok azt a kemény igazságot, hogy nemzeti szégyen, ha az iskolafentartók intelligens, tanult embereket rongyosan járatnak s az adósságok fertőjébe fulasztanak, sőt nemzeti veszedelmet jelent, ha a tanítói családokat továbbra is marti- romságban hagyják. A humanitás legelemibb kívánalmainak sem teszünk eleget, ha az ártatlan tanítói gyermekek s a feleség nélkülözése mellett behunyt szemmel, részvétlenül haladunk el. Elismerjük, hogy a családi pótlék e sajgó sebekre kíván gyógyító balzsamot nyújtani. Más foglalkozási ágaknál működő tisztviselőknél a baj ezzel valóban szanálva van. De a tanítóságnál másként fest a helyzet. Itt beteg maga az alapszervezet. A fő jövedelmi forrást, a fizetést kell az 1907. XXVI. és XXVII. t.-c. megfelelő szakaszainak szellemében rendezni. ■*— Hiábavaló fizetési táblázatokkal, tervezetekkel kísérletezni, a lecsendesités egyedüli módja az, ha a tanítóságot megharmadolva a tiszti fizetési fokozatok három utolsó osztályába felveszik, ahogyan a fenti törvények előírják. Ekkor helyreáll a nyugalom s megindul az intenzív munka. Jogosult és törvényes kívánságainkat nincs miért véka alá rejtenünk, azt azonban hangsúlyozom, hogy a modor, — melyben e lap hasábjain anyagi ügyeinket tárgyaljuk — mindig előkelő legyen s felvilágosító cikkeinkkel valóban használjunk, ne pedig ártsunk ügyünknek. Kultuszminiszterünk ajkáról hallottuk, hogy neki is szüksége van a tanítóság egységes, imponáló állás- foglalására, mert a tanítóság egyöntetű megnyilatkozása erős talapzatot szolgáltat számára, amikor attakot kell vívnia a kultusz-budget kereteinek oly méretű tágításáért, amelyben a népes tanitói-kar érdekei kielégítést nyerhetnek. Sajnos, a tanítói visszavonás átka reáfeküdt a nyáron Budapesten megtartott gyűléseinkre. Hogy kik idézték elő a meghasonlást, nem kutatjuk, de a károsodást, ami a tanítók reputatióját emiatt érte, elkönyvelhetjük. Okuljunk belőle s ne engedjük közénk férkőzni az ellenségeskedés szellemét. A közös foglalkozási kör, azonos érdekek, a kiküzdésre váró kérdések sokasága arra intenek bennünket, hogy kompakt egésszé összeforrva, kellő erővel iparkodjunk céljainkat a megvalósulás magaslatára emelni. Szatmárvármegye népoktatásügyi munkásai két fókusz körül csoportosulnak. Egyik a Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület, eddig mintegy 400 taggal, .másik — a mi büszkeségünk — a szatmári Tanitókháza. Mindkét helyen igazi pezsdülő élet van keletkezőben s mindkét intézményt igazi liberális szellem hatja át, örömmel öleli keblére a vármegye minden tanítóját jelleg s felekezeti különbség nélkül. E két fókusz körül tömörüljünk, mert széttagolva erőtlenek, tekintély- telenek vagyunk, de egyesülve számottevő tényezővé erősbödünk és szavunk súllyal esik a tanítói ügyek mikénti irányításának mérlegébe. Október 4.-én gyűlést tart Szatmár-
