Tanügyi Értesítő, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1912-09-01 / 7. szám
Xl.éufolyam. megjelenik minőén hónap 1-én Szatmár-riémeti, 191Z. szeptember. 7-ik szám. ronüGYi értesítő DEUELÉ5- É5 OKTRTH5UEY1 5ZRKLHP !!! Felelős szerkesztő: /íSli) Társszerkesztő: Neubauer Elemér, Székely Rrpáö, Szatmdr-németi, Tanitókháza. Nagybánya. Kiadótulajdonos: a Szatmárvármegyei Általános Tanitó-Egyesület. Előfizetési ára: egy éure 4 kor. •• ■ • it I • I« ■ B romomliunRi A szerkesztőváltozás eseményét nem szándékozom ürügyül használni uj, hangzatos programm kifejtésére, mert mosolyt keltő eljárásnak tartom, ha kisebb szakirányú lap nagyzoló allűrökkel lép olvasói elé. A „Tanügyi Értesítő“ elsősorban pedagógiai szaklap, igy címében le van fektetve az a sinpár, melyen haladnia kell. E lapocskának tisztességes múltja van, a nemzeti kultúra mezején medret ásott magának, melyet lehet mélyíteni, szélesbiteni, de természetes útirányától eltéríteni nem. Kótai Lajos, Mihály Ferenc, majd újból Kótai Lajos idejében oly szakavatott kezekben volt a „Tanügyi Értesítő“ szerkesztése, hogy elbizakodottság volna részemről, ha nyomdokaikról letérnék. Őszintén megvallom, nem minden elfogódottság nélkül veszem át ily neves elődök után a szerkesztői tisztet, ám ha kartársaim akarata ideállitott, nem térek ki a munka elől és iparkodom jószándékkal, eréllyel szolgálni az össztánc tóság, közelebbről a szatmármegyei tanítóság érdekeit. Visszapillantást vetve lapunk eddig megfutott pályájára, azt hiszem, hogy a hálanyilvánitásban együtt érez velem e vármegye minden tanítója, amikor elődeim — Mihály Ferenc és Kótai Lajos — szerkesztői munkássága s érdemei előtt elismeréssel hajlok meg. A személyi szimpátia mellett engem tárgyi kapcsok is fűznek a „Tanügyi Értesítőkhöz — még a múltból. — E lap hasábjain volt szerencsém kifejteni elsőizben a szatmári Tanitók- háza felépítésének lehetőségét. íme, a Tanitókháza áll, az élettelen betű belekapcsolódott a való életbe s megteremtődött az a szociális intézmény, amely eredményesen szolgálja a megyei tanítóság legevidensebb érdekeit. E tény is amellett bizonyít, hogy a tanítóságnak hasznos, érdemes és szükséges lapot fentartania, ahol a tanítói vágyak, eszmék, törekvések, sokszor szenvedések, panaszok a nyilvánosság fórumára dobva, közvéleménnyé jegecesednek és mint az össztanitóság állásfoglalásának kifejezői,amegoldásra váró és megoldást követelő társadalmi kérdések nivójára emelkednek. Ily nagyfontosságu s időszerű a tanitók fizetésrendezéséről való véleménynyilvánítás. Napjainkban nem tarthat igényt elolvasásra egyetlen tanügyi lap sem, ha a tanítóság kiáltó bajait szándékosan agyonhallgatja.
