Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-04-15 / 4. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 megismertetni, megszerettetni s a megszerelésben minden körülmények között megtartani: eszthetikai nevelésünk elengedhetetlen követelménye. A gyermek amúgy is sokkal korábban megismerkedik a mindennapi élet közönséges könyveivel, mint az reá szükséges volna. Ezen elvet, hogy „tanítsunk az életnek“, szigorúan keresztül vihetjük, kell is vinnünk, az igazat a valót mindenképen föltárnunk, mert másként a tanulók tudása nem volna értékes és megbízható. .Történelem, számtan, mértan, természettan másként el sem képzelhető. A nevelésnél ezen kívül arra kell törekednünk, hogy a bevonandó tanulságot az eszthetikának is megfelelő formába öltöztessük, hogy igy ne csak hasznos ismeretet közöljünk, hanem a lélek nemesítését is valóra váltsuk. Adjuk kedélyképző példázatokban az erkölcsi nevelés tételeit s vonjuk be azokat az egyszerűség, mezével. — A tanuló ne érezze azt, hogy őt most neveljük, de ne érezze azt sem, hogy oly rideg és könyörtelen a való élet, melyben ő mozogni fog. Az ideális társadalmi élet himporát minél tovább hagyjuk meg. Pár rövid példa az egyenetlenkedés, türelmetlenkedés káros következményeire. János és Péter szomszédok voltak. János egyszer nem volt otthon. Őrizetlenül hagyott libái a Péter kertjébe tévedtek s ott a veteményeket pusztították. Észrevette ezt Péter, fölvett egy nagy darab fát s a libák közé hajította. Egy liba azonnal holtan (?) fordult fel, két libának eltört a lába. János, a libák gazdája, ezért bosszút forralt s midőn egy alkalommal a Péter borjúja az ő udvarára tévedt, egy bottal úgy megverte a borjut, hogy alig tudott haza vánszorogni. Íme, eltört lábak, halálra kinzott állatok, bot, dorong bosszú forralás . . . való- és napi események körébe tartozók. De inig egyik gyermek rémül és ijedez az állatok kínzásán, másiknak, eszébe jut, hogy talán épen az ő atyja vagy testvére járt el hasonlóan ; vásottabb gyermek pedig örül az e nemű igazságszol- gáltalásnak s adandó esetben hajlandó ő is eképen cselekedni. Most más történetben adjuk ugyané tanulságot. Ki tudja megmondani, melyik állatnak van szakála? a kecskének. Milyen a kecske hangja ? Mekegés. A kecske említésére a gyermek arca, szeme nevetésre áll, alig várja, mit mondok a kecskéről. Most elmondom „A két kecske“ c. olvasmányt. Egyszer két kecske találkozott egy gyalog hídon, stb.
