Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-12-15 / 10. szám

8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ előtt begyakoroltatandók ezen igék ; leülni, felállani, írni, olvasni, imádkozni, beszélni, számolni, rajzolni, (felemelni, kinyújtani, leereszteni kezet), venni, tenni, nyitni, csukni, (zárni), fogni, mu­tatni, látni, nézni, hallani, járni, menni, szeretni, adni, tudni hagyni, enni, inni, aludni, felkelni, készíteni, engedni, vinni, hoz­ni, játszani, figyelni, kérdeni, felelni, leesni, elveszíteni, találni, törölni. Ezeknél és az ezek után tanítandó igéknél úgy kell eljárni, hogy I. szőr a jelentő módnak jelen, azután múlt és végül a jövő idő gyakoroltatandó be. Személyekre nézve következőleg : eleintén az i-sö személy Így : én leülök, én tudok stb. tárgytalan igealakban ; a Il-ik személyt rendesen — Különben év elején, mig a gyermekek meg nem szokhatják a kérdező alakot — a tanító használja, igy: tanító — te leülsz, tanuló — én leülök. Azután következik az ige III-ik személye, igy : én irok, ő ir (rámutatással). A karban mondás csak rövid ideig történjék, nehogy a gyermekek rosszul értve a kifejezést rosszul is szokják meg. A tárgytalan igék alakjánál a tanító saját belátása szerint, vagy most tér át a többes számra, vagy később. De mindenesetre a tárgyas igék ragoztatásához fog és itt is a személyeket illetőleg úgy járunk el, mint a tárgytalan igéknél, azzal a külömbséggel, hogy itt a tárgyas „t“ ragot és „az a“ névelőt is azonnal hasz­náljuk. Midőn a gyermek már ismer néhány igét egy- és ugyan azon tárgyról igy bővítjük ismeretkörét; — Kőrmondatban: — én felállók, én felveszem, kinyitom, — becsukom, — leteszem vagy: odaadom a könyvet N-nek, én leülök, stb. Helytelenség még a ról, ről, ra, re, ragokat is használni ilyképen: én felveszem a könyvet a pádról, leteszem a padra, mert ez zavarba hozza a tanulót és összetéveszti a két ragot. Nem szabad azonban a ragazást szárazon nyelvtanilag gya­koroltatni, mert ez untató, és kedvetlenséget, valamint, fáradság­hoz képest csekély eredményt mutathat, hanem mindig cselekvő­ig, érzékeltetve tanitassék, de úgy, hogy a mely tárgyat I. személyben használtuk, a H-iknál már mással helyettesítené s. i. t. P. o. én ülök, te énekelsz stb. vagy: én kezembe veszem a pala­táblát, te kezedbe veszed a tollat, stb. Olykor olykor a tanítást egy-egy tréfás szóval fel kell vidítani, csak igen ügyelnünk kell, ne valahogy rosszul válasszuk ki a kifejezést, esetleg valakit éretlenül kigunyoljunk, mert tudjuk, hogy nevelési szempontból mit jelent ez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom