Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-05-15 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 csoda, ha egy kissé hanyagnak látszom a levélírásban! Lásd, én kezdő ember vagyok még a tanitói pályán. Készséggel bevallom, hogy sokat kell még tanulnom, tapasztalnom, mig helyemet — saját ítéletem szerint is — megállhatom. Hát még a másoké szerint? Most kezdek rájönni, hogy a mi mesterségünkhöz mindenki ért: még „komámasszony és sógorasszony“ is! A múltkor egy kis fiúnak az édes anyja bizonyos dologban felüzent, hogy: nem úgy tette azt a másik tanító! Hát én visszaüzentem, hogy: az ember sem egyforma, én a magam fejével szoktam gondolkodni, nem a máséval, — ahogy én mondom, úgy is jó lesz az ! Gondolod talán, hogy megharagudott az asz- szony ? Világért sem. ügy látszik, csak kötekedni akart. Másnap délben egy tányér túrós palacsintát küldött azon kéréssel, hogy engedjek meg, nem akart megsérteni. Különösek ezek az asszonyok! Tegnapelőtt meg a biróné asszony jött fel I. osztályos kis fiával, bizonyos csekélynek látszó ok miatt. Én megnyugtattam az asszonyt, hogy egy fiú gyereknek még sokan kell átesnie, mig katonasorba lép. A fiúnak elevennek, ügyesnek kell lennie. Én magam sem szeretem a „hamvába hótt“ gyermeket. A biróné asszony kis fia eleven, ügyes gyerek, egyszer ő ad, — máskor ő kap plezurt. A gyerek nem igen szokott egymásnak adós maradni. Másnap a kis fiú egy hosszú szál kolbásszal állított be hozzám, hogy édes anyja küldötte. Gondolom : ez jól kezdődik! Egyik túrós palacsintát, másik kolbászt, a harmadik gyümölcsöt küld. Hm! Úgy látszik, mégis csak jó sora van a tanítónak. Szentül megvagyok győződve, hogy ezeket a fiatal asszonyokat a pedagógia igen érdekli, s a nevelés érdekében örömmel hozzák apró-cseprő áldozataikat. Áttérve a komolyabb dologra, átlátom, hogy bizony sok itt a tennivaló, ha kötelességemnek lelkiismeretesen megakarok felelni. Annyian vannak ezek az apró emberek a nyakamon, mint a komló a fáján, s ilyen rövid téli napokon nagyon kell igyekezni, hogy valami eredményt elérjek. Az este? No az már jobban telik! Egymást éri a meghívás disznótorra, keresztelőre, lakodalomra, névestére. Ne gondold azonban, hogy mindenüvé elmegyek. Nem akarok nagyon „bátyám uramok“ közé vegyülni, mert ha gyakran elmegyek, úgy közönségessé válhatik köztük való megjelenésem; migigy; meg
