Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-05-15 / 5. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ tisztelve érzik magukat jelenlétem által. Hiszen még a próféta is közönségessé válik, ha sokszor halljuk! Egy helyre azonban állandóan vágyva-vágyom. Az a család hova-tovább nagyobb vonzerőt gyakorol lelkemre. Nem tudom, mi van megírva felőlem a csillagokban ? Sorsom és e családé között — úgy érzem — már majdnem elválaszthatatlan kapocs kezd fűződni. Jó csillagom! bár örökké ragyognál és soha ne borítaná csak egy felhőcske sem utadat. 3-ik levél. Kedves Barátom! Örömteljes napom volt ma! Nagyon kedves vendégem érkezett a tanfelügyelő ur személyében. A jegyző urékhoz volt szállva. Meglátogatta az iskolát. Azután bejött hozzám is egy félórára. Szeretetteljes érdeklődéssel kérdezősködött a viszonyokról, valamint arról is, hogy megvagyok-e elégedve itteni helyzetemmel ? A beszélgetés fonalán kiterjeszkedtünk bizonyos szivbeli ügyekre is. Nem tudom, ki informálhatta a jó tanfelügyelő urat, de engem úgy szivén talált, mint a gondolatolvasó, ki belát az ember leikébe. Szóval, a beszéd végén igy szólt hozzám : Édes Öcsém! Ön már embernyi-ember, — hallom, hogy az özvegy tanitónénak igen csinos és kedves leánykája van és talán nem is idegenkednek egymástól. Ha igy van a dolog: vegye el feleségül; meglássa, hogy nTég az élet is könnyebb lesz úgy, ha van kivel megosztani annak örömét-baját. Barátom ! engem ez a dolog egészen gondolkodóba ejtett. A jó tanfelügyelő ur olyan hurt szólaltatott meg lelkemben, amely már rég ott élt a szivemben, csak nevet nem tudtam neki adni. Most már határozottabb formában kezd a jövő képe kibontakozni előttem. Most érzem : hogy vagy ő, vagy senki, mert én mással boldog nem tudnék lenni. Ezzel bezárom levelemet. A közel napokban tépelődni fogok az életnek eddig nem ismert és rajtam kívül eső nagy problémájával. Miként fogom megoldani ? Majd elválik. 4-ik levél. Kedves Barátom! Közeleg a husvét, a feltámadás ünnepe! Tavasz van a természetben is: virágfakadás, madárdal mindenütt.
