Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-05-15 / 5. szám
6 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ csüggedt el. Mikor a risztungot letette, ismét elment p . . . ra, egészen uj emberek közé s elvégezte az utolsó évet. Már nekünk akkor állásunk volt s ő szegény panaszkodott, hogy ismét uj emberekhez és körülményekhez kell szoknia. Én vigasztaltam : hogy ha a három évet legyűrte katonáéknál, ennek az egynek terhét — jövője érdekében — viselje türelemmel. Meg is segítette az Isten ! Egy év múlva, mint tapasztalt, komoly és szakképzett ifjút ott találjuk a b . . . i díszes községi iskolában. Azután megkezdődött köztünk a levelezés. Igaz, hogy nem volt sürü ez a levélváltás, de életének nevezetesebb mozzanatait mindig tudatta velem. íme egy pár levél mutatóul: 1- ső levél. Kedves Barátom ! Másodszor is letettem a prüfungot, hála érte az én jó Istenemnek ! Soh’ sem hittem katonáéknál, hogy zaklatott lelkem valamikor megnyugvást találjon egy kedves kis tanítói lak békés fedele alatt! Egy pár hét óta vagyok itt B . . . n. Már is úgy érzem magamat, mintha itt nőttem volna fel. A nép egyszerű, de becsületes; úgy látszik ragaszkodik hozzám. Főtörekvésem az, hogy ne csalódjanak bennem. Az intelligenciát a jegyző, postamester és az özvegy tanitóné családja képviselik. Ezek között az özvegy tanitóné családjához különösen vonzódom és gyakran el- el-járogatok hozzájuk. Tudod-e, hogy kinek köszönhetem, hogy azonnal állást kaptam ? A jó lelkű tanfelügyelő urnák, aki nekünk a képzőben tanárunk is volt; akit mi, mint tanulók is határtalanul szerettünk. Mikor a katonaságtól az utolsó évre visszamentem a képzőbe, részvéttel fordult hozzám egy látogatása alkalmával, a többek között biztatott, hogy ne csüggedjek, hanem legyek türelemmel, s ha majd eljön az ideje: gondja lesz reáni. ígéretét minden szó és kérés nélkül beváltotta. Áldja meg érte az Isten ! 2- ik levél. Kedves Barátom ! Bocsáss meg, hogy az ősz óta csak most irok magamról! Elismerem, hogy te jobb fiú vagy nálqm e tekintetben. De nem
