Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911-05-15 / 5. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 5 egyéni fogyatkozásokat a tanítóban, könnyen érthető, hogy a szegénységben, tudatlanságban és műveletlenségben vergődő tanítót megszokták az emberek, a műveltebbek, a vagyonosok osztálya kicsinyes szemüvegen tekinteni, mig az irodalom torzképek alakjául használta fel őket. A haladás azonban a társadalmi elismerés terén sem maradt el; a tanítói állás már ma is kezd kelendőbbé válni; — hiszen láthatjuk, hogy nagyságos és méltóságos kisasszonyok keresik meg e téren kenyerüket! A közfelfogás átalakulásával talán a népnevelés államosítása mellett, a mai tanítói nemzedék nyomán támad egy jobb kor, midőn a tanítónak a lekicsinylés tüszurásait nem kell fájlalnia; és növekszik egy más tanítói nemzedék, mely a társadalom tiszteletét és méltányosabb anyagi elismerését alaposabb készültséggel, jobb és több munkával fogja kiérdemelni. Ennek a kornak az előhírnöke az a hang, mely dr. Tüdős István esperes közleményében a borsodmegyei Avashegy tájékáról a mi fülünkben is megcsendült. — Köszönet érte! OTTHON. Jó az Isten! (Folytatás.) Irta : Varga Benő. A bibliai bölcs és Isten leikétől ihletett férfiak régen megírták, hogy azokat, akiket az Isten szeret: meglátogatja. Az én jó barátomnak a képezdei tanfolyam elvégzése is nagyobb munkájába került, mint másnak. Akkori időben még három éves volt a tanfolyam. Mikor szegény Pátri a második évet elvégezte, — besorozták katonának s három évre elvitték. — Ez a körülmény száz ember közül kilencvenkilencnek elvette volna a kedvét a tanítói pályától. Ö nem
