Tanügyi Értesítő, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911-05-15 / 5. szám

TANÜGYI ÉRTESÍTŐ

3

kezdtek beszélni, megszólaltathatnánk egy tanitónak szét nem mállott múmiáját, hogy beszélje el örömeit, szenvedéseit, anyagi és társadalmi helyzetét: alig hiszem, hogy lenne ma néptanító, Árvamegyének a legárvább helyén is, aki visszaóhajtaná a múltat a jelenbe s aki be nem látná a múlt és jelen közt a különbséget, a nagy különbséget, a nagy haladást.

Midőn ezelőtt alig több mint negyven évvel a törvényhozás a tanítói fizetés minimumát háromszáz forintban állapította meg, ezer meg ezer tanító sóhajtott fel az élet gondjai közt: hogy ha neki 300 forint készpénzt kitevő fizetése lenne! — És azok közül a tanítók közül még vannak, akik élnek s megérték, hogy fizetésök a 300 forintnak háromszorosát, négyszeresét teszi ki s a fiatal tanító hat-hétszáz forint fizetéssel kezdi pályáját. És nézzük csak a nyugdij-ügyet! A papság nyugdíjintézete most létesült, a tanítóságról az állam előbb gondoskodott, igaz, hogy kezdetben nagyon szűk marokkal. De régebben, ha a tanító idő előtt munkaképtelenné lett, — ha nem volt magán vagyona, — családja elszóródott, maga mehetett koldulni: most nem megy ritkaság számba, ha a tanító nyugdija a kétezer koronát is meghaladja.

Kétségtelen tehát, hogy a tanítói munkásság javadalma lassú bár, de fokozatos emelkedést mutat; s meg kell jegyeznünk, hogy erre a példát egy-két haladóbb városon kívül mindig az államkormány, a törvényhozás adta meg és adja ma is. Hogy óhajtásaink mindeddig nem valósultak meg, — ha tekintetbe vesszük az ország függő politikai helyzetét, s hogy még a mi népes táborunkban sok a kitessékelni való, — az nagyon könnyen kimagyarázható. De a mi késik, nem múlik, mert a dolog természetéből önként következik, hogy a közművelődésnek s magának a társadalomnak és nemzetnek lehetőleg jól képzett és müveit tanítói karra van szüksége s egy ilyen tanítói kar fél munkabérrel nem éri meg.

Áttérve a tanítók erkölcsi elismerésére, társadalmi helyzetére, lenézett állapotára, sok igaza van a tudós cikkírónak; s a társadalom erkölcsi müveletlenségének