Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ hét most? — Hadd haladjon a kutató tudományos világ; véges elméjével hadd törekedjék végtelen dolgok és eszmék világában, az örök titkok és rejtélyek mélységében tisztán látni; nekünk néptanítóknak ebben az irányban felesleges dolog sietni; elégedjünk meg azzal, ha hivatásunknak megfelelően el nem vitatható sikerrel járulunk a magyar nemzeti állam kiépítéséhez s annak a tá sada- lomnak, a melyben élünk, erkölcsi és anyagi boldogulásához. A katonásdi — az iskolai zászlóaljak — aligha fog sikerülni s általánossá válni; és ha csupán circum parádé akar lenni, akkor nincs is rajta mit siratni, ha általánossá nem válik is. Volna valami értelme a dolognak, ha nem az elemi iskolákban, hanem az ifjúsági egyesületekben, a 15—18 éves korban nyerne a növen- dékifjuság katonai előképzést; amit az elemi iskolai növendék elsajátít, azt, mig odaér, hogy fáradozásának valami tényleges hasznát is lássa, elfelejti. Az iskolai zászlóaljak alakítása helyett tehát többet érne, ha az illetékes körök a tornatanitásra fordíttatnának több gondot s erre szentelnének több időt, amibe tornaeszközök és tornaterem hiányában a könnyebb katonai mozgások és sorgyakorlatok tanítását különben is könnyedén be lehetne vonni. A fegyverfogás, a céllövés nem is való az elemi iskolába, ellenben a test egyenletes fejlődésére nézve nagyon kívánatos, hogy a szellemi foglalkozás órákig tartó ideje testi mozgásokkal legyen tar- kázva. Ez nem kerül semmibe, csak időbe, mig a katonai zászlóaljak alakítása már azért sem fog sikerülni, mert a hozzá való berendezkedéshez megfelelő anyagi áldozatot hozni nem lesz kedve sem az államnak, sem a társadalomnak. Az örök béke apostolai nem a katonai terhek fokozásábán fáradoznak, amiben különben is nyakig vagyunk; aztán az elemi iskolának ideje sincs rá, de nem is célja, hogy a katonai kiképzésnek előiskolája legyen. K. L. Temetkezési segélyző egyesületről. Az életben előforduló s nap-nap mellett látható példák indítanak arra, hogy egy pár sorban — ha nem is akarok mindjárt kész javaslatot előterjeszteni, — legalább rámutassak azon borzasztó anyagi küzdelmekre, melyeknek ki van téve a legtöbb ta-
