Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
nitó özvegye már azon pillanattól kezdve, hogy férje szemét behunyta. Sajnos, a mai viszonyok s az életnek mindjobban vállunkra nehezedő terhe mellett a legtöbb tanító oly helyzetben van, hogy elhalálozása alkalmával özvegyét a legnagyobb gondoknak és nélkülözéseknek teszi ki. Rá van szorulva az alamizsna módra nyújtott kegydijra, a mely — ha férje 30—35 évet is szolgált — alig menti meg az éhenhalástól. Férje koporsójának bezártával távozni látja a jólétet s könnyes szemekkel néz elébe a bizonytalan, már adóssággal megkezdett jövőnek. Mert ugyan miből is tudná "szegény özvegy férjének tetemét a mai kor viszonyainak megfelelőleg eltemettetni ? Mindnyájan tudjuk, hogy mi, kiknek csak oly fukar módon jutnak a fillérek, nem a jelennek, hanem a jövőnek élünk. Nem a meglevőből fedezzük kiadásainkat, hanem a jövőre támaszkodunk. Felszedjük ugyan fizetéseinket előlegesen, de már 2—3 havi működés után oda jutunk, hogy kiadásainkat utólag fedezzük. A szegény özvegy férjének esetleg váratlanul bekövetkezett halálánál egy fillér nélkül, ki van téve egyes emberek szívtelenségének; ki van téve annak, hogy a temetkezés alkalmával szükséges dolgokat — tekintve, hogy hitelre kénytelen vásárolni, — kétszeresen, sőt többszörösen fizettetik meg vele. S mindez miért van ? Miért kell szegény özvegynek férje halála után mindjárt az első lépésénél a hitelezők szívtelenségére támaszkodnia ? Azért, mert mi a megszokott nemtörődömségünkből kifolyólag nem igyekszüuk enyhíteni az amúgy is nehéz, lesújtó sorsunkat. Nem fogjuk fel ama kétségbeejtő helyzetet, mert hiszen mi, esetleg a hozzánk tartozók még nem kóstoltunk bele. Én magam részéről nem tartanám igen sok nehézségbe ütköző dolognak a szatmármegyei tanítók temetkezési segélyző egyesületének megalakítását. Nem kell oda egyéb, csak egy parányit érző szív s egy kis jóakarat. Meg van az már alakítva más megyékben is, még pedig úgy, hogy az egyetlen tanítót sem érint anyagilag súlyosan s mégis érzik annak áldásos hatását. Nincs nekünk itten ezrekre menő alapra szükségünk. Elegendő egy pár, mondjuk 600—800 korona tartalék alap. Nézetem szerint a temetkezési egyesületet minden egyes szatmármegyei tanító egybevonásával, — tekintet nélkül arra, hogy TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 13
