Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-12-15 / 10. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 Sokszor gondolkoztam a felett, hogy az elemi isk. bizonyítvány a mai alakjában nem felel meg céljának, mert nem tünteti fel a növendék egyéniségét a maga fogyatkozásaival és előnyeivel. Az osztatlan népiskola tanítójának elég ideje van arra, hogy tanítványait megismerhesse; nem igy van az az osztott népiskolában. Legalább én azt tapasztaltam, hogy a II. félév elején, tehát hónapok múlva kezd a növendékek egyénisége kellően kidomborodni ; de lehettek növendékeim, akiket egy isk. év lefolyása alatt nem is ismerhettem ki alaposan, esetleg félre ismertem. Kívánatos volna az iskolai értesítőknek és bizonyítványoknak olyan átalakítása, mely lehetővé tenné, hogy a sok elégséges, jó, jeles stb. osztályzati fokozatok helyett, vagy ezeknek szükebb körre leendő szorítása mellett, az, akinek arra szüksége van, az értesítőben vagy bizonyítványban a növendék szellemi képessége mellett annak egyéniségét, hajlamát, jó vagy rossz szokásait, szervezeti fogyatkozásait stb. láthassa és ismerhesse. A mai bizonyítvány egy nagyon sokszor elhibázott és igazságtalan vázrajz, e helyett képet kellene, kidolgozott képet adni, melyben a növendék magát ismerné és érezné, hogy az neki hasonmása. Természetes, hogy egy ilyen jellem lap nem mindenben a nyilvánosság, de inkább a tanító, az iskola számára készülne; bizonyos az is, hogy ezeknek a képeknek összeállítása gondos megfigyelést és nem kis munkát igényelne különösen a kezdő vagy alsó osztályokban. A tanítók szabad egyesülete feloszlott, nem saját akarata szerint, hanem a miniszter akaratából; ez azonban nem azt jelenti, mintha a tanítóknak nem volna szabad szabadon gondvlkozni. Ez szabadságában áll mindenkinek, csak a gondolatát tartsa meg a koponyájában és ne hozza nyilvánosságra, ha nem odavalók, nem törődve azzal, hogy úgy jár a gondolataival, mint a tolvaj a lopott sapkával, amit csak éjszaka viselhetett, hogy rá ne ismerjenek. Ez előtt 15—20 évvel olvastam egy francia iró haláláról — a nevét elfelejtettem — aki 78 évig élt s ebből 51 évet börtönben töltött; ez az ember igazi szabadon gondolkodó volt, mert a többek közt szerkesztett egy lapot, mely ezt a címet kapta: „Se Isten, se ur.“ Ugyan ki merné állítani, hogy mikor majd a társadalom kialakulásában — ha ugyan lesz ilyen idő, — ez a lapcim nyer kifejezést: abban a társadalomban több kényelmet, nyugalmat és egyéni boldogságot talál az ember, mint ma; és majd akkor kedvezőbb körülmények közt él a magyar néptanító, mint él
