Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-15 / 9. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 7 Ha egyenesen az öreg embereken kezdem, attól tartok, hogy a foghatósak nem csak azt kiáltják fülembe, hogy : „öreg ember nem vén ember“, hanem rögvest pisztoly párbajra hívnak ki. Ez pedig a bátorok inait is megreszketteti, mert ezek párviadalai szerint minden löveget a torkon kell leereszteni, mint valami khinai bűvésznek. És könnyen megtörténhetik, hogy mig e mesterek úgy ülnek a battériák előtt miként egy kísérletező fizikus — én úgy leszédülök, hogy a csatatérről nyert sebeim következtében hordágyon kell elszállitaniok. Vagy ha a podográsokról, nyavalyásokról beszélek, hát azok megfenyegetnek, a vénséggel hánytorgatóznak s odazugják, hogy: lesz még a kutyára dér. Ha meg a fiatalságról szól az énekem, akkor meg azok menten készpénznek vesznek mindent s úgy bele találják magukat gyakorolni a poharazásba, amit kőlönben dicséretökre legyen mondva általánosságban most is szépen kezelnek — hogy pl. az az írással foglalkozók a tentatartót is butykosnak nézik s még valamelyik félre rá is köszöntik vagy egy ügydarab megszerkesztése helyett toasztot fognak irni. Mindegy a fiatalság mindent megtehet; van ideje kiheverni. Mindazon által én úgy fogom kimódolni a dolgot, hogy minden félnek jusson ki a maga része s én reám senki se haragudjék, még az én kedves kartársaím se, kik az alkoholról, helyesebben annak veszedelmes voltáról olyan nemes hévvel, olyan meggyőzően s annyi sokat írtak. Tehát az énekem ez úttal az alkohol tartalmú borról szól. Ne ítéljenek kérem rögtön el s ne átkozzanak meg azért, hogy én most a gyakorlat teréről a szellemire térek. Okom van reá, melynek rövid summája, hogy engem már istenhez térített az oldal nyilalás meg a podogra. Tudja a manó talán képzelődő vagyok vagy talán sungge- ráltak, hanem a dolog úgy áll, hogy magam is kezdem hinni. Képzeljék: az utolsó fellépésem után találkoztam a felcseremmel, ki nem olyan régen tódozott, foltozott rajtam valamit s megbiztatott, hogy ha szent életet élek, hát kivesz a halál torkából. Se kérd, se hall, hanem rám ripakodik ilyen formán: ugy-e megint lumpoltál ? pedig megmondtam, hogy nem állok jót érted, ha a szót meg nem fogadod! Tudhatod, hogy neked csak két decivel szabad innod.
