Tanügyi Értesítő, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910-11-15 / 9. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ Én ennyit szóltam szelíden: édes Pistám, én a tilalmat nem léptem át, a mértéket nem felejtettem el, hiszen csak tudom, hogy mennyi két deci! ? Aztán meg lásd, két heten keresztül olyan szent életet éltem, mint egy novicius trappista s a bornak csak a gondolata élt bennem, de ajkam azt nem ízlelte. A parancsot betartottam; szent áhítattal húztam minden nap egy vonást és utánna irtam nagy betűvel — két deci. Mikor a két hét letelt, az én fogadalmam is megszűnt s most már az orvosi rendeletre és az élvezetre gondoltam, ügy tettem, mint a köszvényes juhász, akinek 24 meleg fürdőt rendeltek s azt egy húzómba ülte ki s aztán gyógyultan tért haza. Én is bevettem az italomat egy cseppig, mert hiszen az tiltva nem volt, hogy összegyűjtve nem volna szabad elfogyasztani. Ezt a vétkemet meg is bocsátotta, mivel hogy az ő hibájából eredt; elfelejtvén figyelmeztetni, hogy a két decit naponkint kell elfogyasztani; de azért, hogy az összegyűjtött mennyiségen túl mentem leszidott. Nem szívesen hallgattam a komoly intelmeket, de mégis csak könnyen túlestem rajta; hanem mikor a feleségem cáfolt rám, ez már súlyos volt. Ilyen esetekben az asszonyok többé kevésbbé egyforma fegyverekkel harcolnak s mint vihar edzett ember ez éles fegyvereket jól ösmerem s nem egyszer paríroztam sikerrel ellenök, de most mikor olyan jelenségeket említett fel, mit az előtt soha, hát isten az atyám megijedtem ! Nevezetesen ezeket mondta: mikor hazamentem erősen és kapacitálhatatlanul állítottam, hogy fél 1, pedig 7 óra volt. Nagy lármát csaptam, hogy miért hosszabbították meg a háló ingem ujját, pedig az ő alsó nadrága volt. Mérgelődtem, hogy reggelire kávé helyett levest adnak, pedig az idő uzsonna felé járt: És végül bebizonyította, hogy reszket a lábam. No hát kérem, ha ilyen súlyos okok sem elegendők a megtérésre, a komoly gondolkodásra, akkor a józan ész meg van hibbanva. Hála Istennek az enyém nincs. Azon sem búsulok, hogy a kállai kettőst eljárni nem tudom, de a józan ész mégis csak azt diktálja, hogy az alkoholnak hadat üzenjek a magam részéről. Már meg is tettem. Olyan édesdeden szürcsölöm ma a tejet,
