Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
tanügyi értesítő 9 A gyermekvédelemről. Bár ezen cikk nem szorosan veit tanügyi théma, de a pae- dagogusoknak nem csak szorosan tani'ási dolgokkal és nevelési kérdésekkel kell foglalkozni, hanem tágabb értelemben minden kérdéssel, amely a gyermek társadalmi, egészségi és megélhetési viszonyaiban előfordulhat. A gyermekvédelemnek a keretéből akarok egy meglehetős aktuális kérdést kiragadni és arról Írni. Nem a dánosi vérfagyasztó rablógyilkosság vetette fel nálunk a „cigánykérdést,“ mert az folytonos nyílt kérdése közigazgatásunknak, mióta csak a cigányok megjelentek az ország területén. A fővárosi ember el sem tudja képzelni, milyen csapásai a rendőrség nélküli községeknek a vándorcigányok karavánjai. Ez az oka, hogy időközönként más és máshonnan vetettek fel eszméket, melyek által közigazgatásunk eme rákfenéjét kiirtani vélték, aszerint, hogy hol kellemetlenkedtek éppen a szokottnál inkább az oláh cigányhordák. Különösen élénk lett a cigányokról szóló eszmecsere, mióta az állami gyermekvédelem megalakult és annak létele átment a köztudatba. Azóta mind többen és többen ajánlják a cigánykérdésnek az állami gyermek- védelemmel kapcsolatos megoldását és ennek súlypontját az állami gyermekmenhelyekbe szeretnék áthelyezni. Jóval a dánosi „eset“ előtt Barabás Péter, a budapesti menhely tisztviselője irt e szellemben a „Budapestébe hosszabb cikket, amelybe mindazokat a közigazgatási és gyermekvédelmi elveket resumálta, amelyeket a most garmadával felvetett szanálási módok közöl elfogadni lehet. Az újabb cikkek között részletesebben Kolossváry József irt e tárgyról az „Az Újság“ 195. számában. Sajnos azonban, hogy mindazok a cikkek, melyek a cigányügy rendezésének e részéről szólanak, mind egy közös hibában leledeznek. És ez az, hogy figyelmen kívül hagyják az állami gyermekvédelem szervezetét. Figyelmen kívül hagyják, hogy a védelem szervei: a menhelyek, nem internátusok, nem nevelőintézetek, hanem csak gyűjtő és szétosztó heiyek. A menhelyekben nem maradnak benn a gyermekek, — azok arra berendezve nincsenek, — hanem amint a gyermek egészségi állapota engedi és a gyermek körülményeinek és lehető jövőjének megfelelő nevelőszülő akad, akkor azt azonnal elhelyezik valamely telepen. Elesik az az intentió, hogy a menhelybe behozott kis cigánygyermekeket hosszabb ideig elzártan neveljék. Figyelmen kívül hagyják, hogy a menhelyek nagyrészt a várostól messze épültek. Azokban akkora személyzet, hogy az internált fél vad cigányokra ügyeljen, nincs. Azok nagy része módját ejtené a szökésnek. De ez még kisebb baj a menhelyre. Hanem holtbizonyosan megtörténnék az is, hogy a cigányok, a kik szinte állati szeretettel csüggenek csecsemőiken és apróbb gyermekeiken, megtámadnák a félreeső menhelyeket és bizony a
