Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-04-25 / 4. szám
10 tanügyi értesítő fájdalomtól a bosszútól ösztönözve, a dánosi támadás hatványozott másolatát produkálnák, hacsak évekig csendőr kordonnal nem akarnák körülvétetni a menhelyek épületét. Nézzük már most, mi lenne, ha egy napon az összes kóborcigányt lefülelnék, hatóságilag elkönyvelnék, megszámoznák, gyermekeiket a legközelebbi menhelybe internálnák. A cigány szapora népfaj és korán házasodik. Minden szekéraljban van egy-két csecsemő. Mi lenne ezekkel? Táplálásra ezeket nem vállalná el senki, avagy csak sporadikus esetekben. Vagy ha ezt ez idegenkedést sikerülne is legyőzni, akkor ez az en mass csecsemő anyag jó időre elvonná a táplálásra alkalmas tápszülőket, olyannyira, hogy a cigányügy rendezésére való nagy felbuzdulásában elpusztulnának azok a csecsemők, a kik szerencsétlenségükre nem cigányoknak születtek. Nem maradna tehát más hátra, mint a csecsemőket anyástól a menhelybe szállítani. Igen, de hová? Az amúgy is zsúfolt budapesti men- helytől eltekintve, még 15 menhely van hazánkban. Ezek 30—45 egyén befogadására alkalmasak csak; jutna pedig a cikkírók javaslatai alapján ennek a számnak 5—6-szorosa egy menhelyre. És ha már pincében, padláson el is helyeznék ezt a tömeget, kétszer sem borulna az éj a menhelyre és irmagja se maradna a cigányasszonyoknak. Aki pedig mégis visszamaradna és nagynehezen elhelyezhető volna csecsemőjével a telepre, az onnan inalna el, ha megunta a dicsőséget. De az a baj, hogy el sem helyezhetnék, mert nem akadna család, mely magához fogadja a cigányasszonyt csecsemőjével. És ezen az idegenkedésen szenvedne hajótörést a nagyobb gyermekek kihelyezése is. Tekintsük egy kissé az ilyetén proponált rendezés pénzügyi oldalát is. A vándorcigány illetőségét megállapítani nagyon nehéz, de még nehezebb lenne ennél, a 7 éven felüli gyermekek tartásdiját a községekre kiróni. A cigány a közterhekhez nem járul hozzá. Ki viselje tehát a költségeket? Van ám még egy bökkenője a dolognak. És ez az, hogy folyton özönlik be a vad, veszedelmes „oláh cigány“ Szerbia, Oláhország, Bukovina és Galicia felől. Az pedig már még sem volna igazságos, hogy fél Európa minden cigánya a szegény magyar nép adófilléreiből és verejtéke árán civilizáltassék. Az egész dolog az eddig javasolt formákban tehát amint láttuk nem vezet célhoz. Vannak amolyan fél nomád cigányok, akik állandóan letelepedtek ugyan valamely község végén, de csak családjuk lakik állandóan ott. A férfiak kóborolnak, kupeckednek, vassal, teknővel kereskednek. Ezek közt már akad tolvaj is s kik többnyire nem gondoskodnak gyermekeik neveléséről, iskoláztatásukról soha. Azok néha-néha berándulnak a faluba anyástól koldulni és — ha lehet — lopni. Ezeknél már alkalmazásba kell venni a köz- igazgatási pressiókat és otthonülőbb életre kell őket szorítani. Így aztán gyermekeik is megmaradhatnak közöttük és csak az
