Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-03-25 / 3. szám
12 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ csepegtetett a nemzet testébe. A nemzet szeméről leesett a hályog, melyet a szenvedés és szolgaság tett reá, világosságot láttak őseink, mely világosság egy jobb, szebb, dicsőbb korszak virradatát jelentette. Kedves hallgatóim ! A bibliában is meg van írva, hogy próféták által szólott Isten a népéhez. A jó Isten megelégelte a magyar nemzet rabszolgaságát; prófétákat, apostolokat küldött, kik a nemzetet világosítsák fel s vezessék ki a szolgaföldről s mentsék fel már az ellenség járma alól. Ezen próféták, mint egykoron az izraelitáknak a kietlen pusztában, világitó tiizoszlopként jártak a nép előtt. Legnagyobb próféta volt mindannyi közt Kossuth Lajos, az 1848. évi szabadságharc lelke, teremtő atyja. Mellette méltó helyet foglaltak a többiek: Petőfi, Jókai, Vasváry, Táncsics és a többi lánglelkii apostol, kik egyenkint és összesen az 1848. évi szabadságharcunk lelkei valának. 1848. évi március 15.-én, vagyis ma 60 esztendeje kezdetét vette a nagyszerű szabadságharc, melynek párját alig találjuk a világtörténelemben. Legelőször is a sajtót, a könyvnyomdát tették szabaddá, melyben azelőtt semmi magyar írást nyomtatni nem lehetett, mig nyakunkon ülő osztrák ármádia azt át nem vizsgálta. Ez volt az úgynevezett cenzúra. Petőfi és társai azonban lefoglalták a nyomdát és minden megkérdezés nélkül ki nyomatták a ma is lelket tüzesitő „Nemzeti dalt“, a „Talpra magyart“. Ez volt a 48-as magyar szabadságharc első virága. Ezer és ezer példányban osztották szét a lelkesítő szózatot a nyomda előtt várakozó lelkes népnek. Majd a most is fenálló „Nemzeti Muzeum“ elé vonult a sokaság, melynek elszavalta Petőfi gyújtó dalát, a „Talpra magyar“-t. Ezer és ezer torok kiáltotta, visz- hangzotta: „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ Azután fölvitték Budára, az ellenség fő hadiszállására a 12 pontban foglalt nemzeti követelést. Az osztrákokat nagyon meglepte a hirtelen s nem várt fellépés. Mindent megígértek. A 12 pontban foglalt nemzeti követeléseket valóban teljesítették, de csakhamar meg is bánták tettüket. Irigyelték ifjú szabadszágunkat és az osztrákok felbujtására saját hazánkban ellenünk lázadt fel horvát, tót, oláh, rác, szerb és mindezeken kívül reánk szakadt újra az osztrák. Látva a nemzet, hogy szabadságát csak fegyverrel tudja megmenteni, nem volt mit tenni, mint hasonló eszközhöz nyúlni. 1848. márc. 15-én megindult a nagy küzdelem, harc, a szabadságért, testvériségért s egyenlőségért. Kossuth Lajos és a többi nagy apostol gyújtó szónoklata fegyverbe állította a nemzetet, amely vagyont, vért, életet áldozott fel, hogy régi szabadságát visszaszerezze. Az 1848-iki hős honvédeinkről mesés le- gendaszerü történeteket tudunk. Budavára, Szolnok, Isaszeg, Segesvár, Nagyszeben, Branyiszkó csodás dolgokat mondanak el nekünk a 48-as honvédek hősi dicsőségéről és vitézségéről. A
