Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-03-25 / 3. szám
tanügyi értesítő 13 magyarok kiváló erőt fejtettek ki szabadságuk kivívásában. Ifjú, öreg minden fegyverfogható ember a hivó szóra csakugyan talpra állott és sem életet, sem vagyont nem kiméivé a harcmezőre sietett hazánk függetlenségének megvédésére. Ily csodás lelkesedésnek meg is volt ám a kellő eredménye, mert hős honvédeink, még hősebb vezéreik vezetésével az egész osztrák ármádiát kikergették az országból egy szálig és a magyar haza és a nemzet is szabad lett, mely szabadságot, jogegyenlőséget mi a mai napon is élvezzük egyenlően vallás és nemzetiségi kiilömbség nélkül. Kedves hallgatóim ! Röviden elmondtam a mai nagy nap jelentőségét és azokat amit hallottatok sohael ne feledjétek ! Különösen nem szabad elfelejtenünk azt, hogy nagyapáink 1848. márc. 15-én megkezdődött szabadságharcban vérüket és életüket áldozták fel a hazáért és szabadságért, azon közjóért, melynek mi ma is részesei vagyunk. Emeljétek meg tehát kalapjaitokat, a midőn egy-egy 48-as hős nevét hangoztatni halljátok. Tisztelet- teljesen köszöntsétek az utcán a még életben levő öreg honvédeket, a nagy és nevezetes 48-as események szentanuit. Lelketek mélyébe és szivetek közepébe zárjátok a hős honvédek szent emlékét. Hassa át egész valónkat a haza és szabadságszeretet erénye, mert hiszen a titkos jövőbe senki be nem láthat és igy ki tudja a haza, legdrágább kincsünk : a szabadság nem forog-e már holnap, vagy azután veszélyben ? És mi, ma élő nagy hősök unokái oly gyávák volnánk, hogy amit nagyapáink vérükkel szereztek nyomorultan hagynók kezeinkből kivenni ? Nem, soha! Készen találjon tehát bennünket Petőfi dala bármely percben. Kardot rántsunk mindnyájan együttesen, ha hí a szózat: „Talpra magyar!“ Ezt az szép országot, melyet őseink mindig hősiesen megvédelmeztek és melyet mi reánk, unokákra, mo- csoktalanul hagytak — megtaitjuk mert „élni fogsz, élned kell ezredéves ország.“ Adja Isten, hogy úgy legyen! *@e§s!I OTTHON. Fénykép egy régi iskolaszéki elnökről. Irta: Paládi Lajos. Más alkalommal engem tanított ki a földrajz módszerére. Világosan emlékszem, hogy éppen Esztergom. megyét kérdeztem mikor betoppant. Legott átvette a kérdést; s bár a gyermek jól és korektül felelt meg a kérdésre, mintha nem is hallotta volna, oda szólt hozzám s azt mondta: a földrajzot nem úgy kell tanítani, hogy csak csontja, hanem úgy, hogy húsa is legyen. No hát én még ilyen húsos tanítást sohasem hallottam.
