Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-03-25 / 3. szám
10 tanügyi értesítő velést oly sokban befolyásoló előny, mely a pajtásokkal való barátságos érintkezésből származik, mint éppen a tornatanitás, vagy még inkább a tornajátékoknál. Ugyanis a tornázás alatt, még a tanító közbeszólása, figyelmeztetése nélkül is, némely rossz szokás elmarad, miáltal szinte észrevétlenül a rosszhajlamu gyermek megjavul. Hiszen a gyermekek a dacos és önfejű játszópajtást legegyszerűbben figyelembe sem veszik. Ez pedig a lelkében szuny- nyadó társulási vágytól ösztönözve utat-módot keres arra, hogy pajtásai őt körükbe fogadják. Hasonlóképen a hiú és képzelődő, megszégyenítés által javittatik; az elbizakodott mesterére talál, az ügyetlent kinevetik s legyőzik. A félénk fel lesz bátorítva, az elkényeztetett megedződik. Komolyság és vigság, munka és pihenés váltják fel egymást kellemes, meg nem unható egymásutánban. Ezáltal pedig a gyermek nyugtalan természetéből kifolyó örökös tevékenység utáni vágyat munkává erősbiti és kitartásra ösztönzi. Ezenkívül a gyermek a tornázás alkalmával felebarátjának szívességét s ügyességét jobban is méltányolja. A tornázás alatt alkalma is nyílik a kis nebulónak örömre s vigságra, kisebb bajok, megbántások, rászedések elviselésére, valamint testi vagy szellemi elsőbbség elismerésére. S igy bátran állíthatjuk, hogy a célszerűen s okszerűen vezetett tornázás jótékony nevelőhatást gyakorol a tanítványok összes szellemi erőire s egyszersmind fokozza szivük fogékonyságát a szép és nemes iránt, az igaz s jóra, az erényre, és törvénytiszteletre, sőt a hazaszeretetre is buzdítja őket. Ha az emberiség valódi rendeltetése a szép-, nemes- és igaznak megvalósításán dolgozni, akkor a tornázásás nemcsak hatalmas segédeszköz e magasztos elvek elérésére; hanem egyszersmind közreműködik az emberiség által oly nagyon óhajtott humánitás sikeres és gyors elterjedésén is. Nagybánya. Alejrf/ AÁarnét. Ünnepi beszéd.*) Kedves gyermekek ! Szeretett Kartársaim! Ismét elérkezett az a nevezetes nap, mely a dicső magyar nemzet történetében aranybetükkel van bejegyezve, de nemcsak a magyar nemzet történetében, hanem a szabadságot szerető nemzetek történetében is. Istennek hála, ismét elértük ama nagy napot, melyen minden tisztességes magyar ember lelkében ünnepi hangulat és érzés uralkodik, szivében pedig örömtüz lángol. Március 15-ike! Ismét eljövél! *) A szatmárnémetii közp. áll. isk. március 15-én tartott iskolaiinne- pélyén elmondotta: Marosán János.
