Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-03-25 / 3. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 9 kék erejét kimeríti, fölemészti, helytelen; mert nem hogy elősegítené a fiatal test természetes fejlődését, hanem ellenkezőleg megakadályozza a gyarapodásban levő erők részarányos fejlődését a tulerőltetés szülte fáradság által. Azért komplikált szertornagyakorlatok helyett inkább több gondot kell fordítanunk a természetes szabad- és rendgyakorlatokra és különösen a tornajátékokra. Ezek gyakorlása által a testi erők biztos használatára, illedelmes, katonás testtartásra szoktatjuk a gyermekeket, mi a tagoknak könnyed s ügyes mozgását vonja maga után. A tornatanitás nevelő hatása még egyes tantárgyakra is kihat. így észrevétlen kapocs létezik a tonázás és az énektanítás között. Ugyanis az énekóra alatt betanult dalok, csakis akkor válnak a növendékek szellemkincseivé, ha a dal a fiatal sereg buzdítására, felviditására vagy lelkesítésére szolgál. Hogy mosolyog a kis tornázok arca, hogy csillog szemők, ha gyakorlataikat vig dallal kisérhetik. A tornázás különben a nemzeti érzés, a hazaszeretet fejlesztésével is van némi összefüggésben. Gondoljunk csak a hazafias ünnepélyekre. Ha tornajátékkal, dallal s kirándulással egybekötjük, akkor ez ünnepélyek által különös s felejthetlen kellemes emléket biztosítunk a fiatal nemzedék szivében. A testgyakorlás még a iélekmüvelésre is gyakorol befolyást. Ugyanis tudjuk, hogy a gyermeki lélek különféle vágyai- s hajlamainak, mint pld. a dac, önfejűség stb. megnyilvánulása mily zavarólag hat a tanításra; de a tornatanitás által valameny- nyit egészen észrevétlenül legyőzhetjük vagy legalább korlátokba szoríthatjuk. A tornázás ugyan a mozgási hajlam érvényesülésének szabad teret nyújt, de azért jobban mint bárminő tantárgy szigorú rendre, fegyelemre, önmegtagadásra, önuralomra, figyelemre és engedelmességre szoktatja a kis tanulókat. Nagy s fontos szerepkör jut a torná'zásnak a fegyelmezésnél, mert a tornázás a nevelés végcélját szolgálván, elősegíti a jellemképzést. A jellemképzésnek főellenségei a könnyelműség s a tunyaság. A könnyelműség megnyilvánulását a tornatanitás mihamar megfékezi, mert ez nem tűri a szórakozottságai és vigyázatlanságot. A gyakorlatoknak pontos véghezvitele pedig elejét veszi a hanyagságnak s minden meggondolatlan cselekedetnek. A tornázásnál a növendékeknek helyt kell állani testtel, lélekkel. Tunyaságról itt szó sem lehet. A tornázás kizavarja a tunya kis emberkét túl kedvelt nyugalmából s kényelemszeretetéből. Hiszen pontosan s szigorúan kell követnie társainak minden egyes mozdulatát s igy persze nincs ideje a kis lustának megszokott hajlamának kielégítésére. Mint tehát látjuk, mindennemű lelki dudvának legjobb szere, valósággal specificuma a tornázás. Különben egy tantárgynál sem jut kifejezésre annyira a ne
