Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-03-25 / 3. szám
8 tanügyi értesítő Lehet, hogy bizonyos mértékű konzervatizmus érzik ki felfogásomból s a távol álló a mostani rendszerben megrögzött sablonos állásfoglalásnak véli, de igazán mondom, hogy az iskola ama cikkben foglalt elvnek a gyakorlatban való megvalósításával a nevelésnek akarva és bevallottan ártana. Ezért aheiyett mindazoknak, akik erről gondolkoznak, tisztelettel ajánlom figyelmükbe az osztályozásnak azon módját, amelyet itt vázoltam. Nagybánya. Székely Át'jyátt. A tornázás jelentősége a népiskolában. „Az fedezte fel a nevelés titkát,“ mondja Rousseau, „aki tanítását akkép vezeti, hogy a szellemi foglalkozás által igénybe vett szervek és erők üdülésére, pihenésére váljék a testi erők gyakorlata.“ S valóban az ész csakis akkor válik alkalmazkodó eszközévé a testnek, ha ez utóbbi egészséges, edzett és mindenképen ügyes. Különben az életben is számtalan példa bizonyítja, hogy sokszor a legmagasabb észbeli műveltség, testi ügyesség s rátermettség híján nem tud érvényesülni. A nép gyermekeinek legtöbbjénél különösen a testi előnyök határozzák meg, hogy milyen pályát válasszon. Azért mindenek előtt arra legyen gondunk, hogy a reánk bízott ifjúságot egészséges s helyesen kiművelt érzékkel bocsáthassuk az élet útjára. A nevelés valódi céljának elérése érdekében tehát szent kötelességünk, a gyermek lelki burkát, a testét is művelni. Ez pedig rendszeresen vezetett tornagyakorlatok által érhető el leghelyesebben. Tornázás alatt általában véve az észből kiinduló mindennemű testi tevékenységet értjük, melynek célja erősbiteni az ész hatalmát s azt a test fölé emelni. A tornagyakorlatokat ugyan systematikus egymásutánban végeztetjük, de főfeltétel, hogy azok mindég a gyermekek testi s szellemi erejéhez és fejlődéséhez mérten gyakoroltassanak. Egyáltalában szigorúan tekintetbe kell vennünk a fiatalság általános fejlődési mérvét. Mert teljesen rosszul értelmeznők az emberi természetet s célját, ha a testi nevelést túlbecsülnénk s a testgyakorlatot talán a tornázás kedvéért tanítanánk. Tanítványaink tornásszanak, de nem azért, hogy kitűnő tornászokká legyenek, hanem hogy a testgyakorlás által megedződvén, derék, talpraesett emberekké váljanak, kik az élet küzdelmeiben nem buknak el. Az ifjúság tornásszák, hogy teste ügyes s edzett, lelke pedig bátor, vig- kedélyü s tiszta gondolkozásu legyen. Minden, amit tulságba hajtanak, kétélű fegyver; úgy a tornázás is. Ugyanis ama testgyakorlat, mely a gyerme
