Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
tanügyi értesítő 5 érette a tudatlanságba, de aki Wesselényi lángoló szavainak hatása alatt éjjeLnappal gyűjtötte a műveltség és tudomány kincseit itthon és nyugati Európában, mostani stádiumában harsogó hangon kiáltja az ébredő magyar nemzetnek: a magyar nyelvnek mint abszolút status nyelvnek behozatalát kívánom! S a nemzet, mint egy ember állott melléje és egy varázsütéssel megteremtette a magyar nemzeti hatalmas culturát, mely ma már a müveit nyugatéval itt-ott bátran versenyezhetik. E nagy ember szellemi örököse a Széchenyi-Társulat, a melynek jelszava, az ő jelszava: „Magyar Társadalom, Magyar Közszellem. Legyen a hazának minden lakossá a magyar államiság hive és tudjon magyarul ! De volt e szükség a Széchenyi Társulat alapítására? A Széchenyi Társulat megalakulása égető nemzeti cultu- rális szükség volt, mert a magyar nyelv védelmének és terjesztésének elhanyagolása immár nemzeti veszedelemmel fenyegetett. A vármegye 307 községből csak 152-ben beszélte a falu többsége a magyar nyelvet, ott pedig a hol a magyar elem kissebségben volt, bele assiminálódott a nemzetiségek romboló áradatába. És ezen assimiláció rettenetes arányokat öltött s nyomában járt a nemzetiségi öntudat megerősödése. Dákorománja képzeleti határai arányosan tolódtak ki s 1882-ben, az alakulás évében, már Tokajnál állott Románia határa. Ekkor lépett föl bér. Kováts Lajos a mentő gondolattal, alakítsunk egy magyar nemzeti kultúrát terjesztő és védő társulatot. Az eszmét az 1882. évben tartott társasköri hires eszmecserék alkalmával beszélték meg. A megbeszélésekben részvettek bér Kovács Lajos az indítványozó, Csomay Imre, Jandrisics János. Hehelein Károly, Sarmaságh Géza, Tabajdi Lajos, Rácz István, Farkas Antal, Vozáry Gyula, mindmegannyi lelkes magyarok. Julius 11-én már megtartották az előkészítő gyűlést melyen Domahidy Ferenc főispán elnökölt s megjelent azon az európai nagynevű későbbi bíboros püspök, Dr. Schlauch Lőrinc is. December 28-án pedig a Társulat a vármegye magyar népének örömrivalgása között meg is alakult, diszelnöke a püspök, elnöke a főispán, igazgatója bér. Kovács Lajos, titkára Csomay lett. És rögtön megindult a lázas munka. A jelszót: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul." Visszhangozta az egész vármegye, az egész ország. Kováts Lajos, ez a lelkes és nagytehetségii ember, a ki a nagy Széchenyinek volt belső és szeretett munkatársa, jobb keze, szóval, hírlapi cikkekkel, példával agitált, buzdított, gyújtott, dolgozott. Százakra menő tagokat gyűjtöttek, vidéki választmányokat szerveztek, a melyek lobogtatták künt a zászlót, ám a jő
