Tanügyi Értesítő, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1908-01-25 / 1. szám
6 tanügyi értesítő vedelem 2000-2400 forintnál többet nem tett ki. Ily összeggel eredményes, széles medrii munkát nem lehet végezni. Több és biztosabb pénz kell. Reágondoltak a vármegyei pótadóra. 1885. szeptember 12-én egybegyűltek a Széchenyi Társulat összes tagjai a nagykárolyi vm. székházban. Dr. Schlauch Lőrinc püspök fényes beszédet mondott az ügy érdekében, gróf Károlyi István pedig megtette az egy százalékos pótadó indítványát, Az őszi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel adta meg a kívánt összeget, sőt 1888 május 3-án a megyének minden községét kötelezte a gyermek menhelyek felállítására. Ma 190 ilyen menhely működik. Kisdedóvodák tekintetében Szatmárvármegye az első magyar vármegye s szervezetét a kormány és az Emke itt tanul- mányoztatta s az 1891. évi kisdedóvási törvény ezen alapon áll. A Társulat jutalmazta a tanítókat a magyar nyelv oktatásban elért sikereikért s hogy a siker nagy volt, mutaja az a körülmény, hogy a román papság ellenactiót csinált s részéről jutalmazta a magyar nyelv ellen működő tanférfiakat. Népkönyvtárakat állított a vidéken, a központin kivid 24 ilyen működik. A hatása nagy: a magyar művelődés eszköze és óvszer a felszínre törekvő szociáldemokrácia ellen is. Az esti iskolák a felnőttek számára kitűnő culturális intézmény. 40—50 éves emberek tanulnak írni, olvasni, számolni magyarul s szívesen hallgatják a magyar történelem és alkotmánytan előadását, a hol magyar szót hallanak és tanulnak. A Társulat eddig 203 ezer koronát vett be, s kiadott 187 ezret. 250.000 gyermeket nevelt az óvodákban. A Társulat a második jelentős magyar cultur- egyesület az országban. Gróf Károlyi István, Ujfalussy Sándor alispán az országos cultur kongressuson a Társulat képviseletében mindenütt megjelent s mint előadó, mint lelkes szónok magasztalta és ajánlotta a közfigyelembe e cultur intézményeket. Megérdemli, hogy kegyelettel emlegessük a nagy magyar nevét. Későbbi igazgatók: Bér. Kováts Eduárd, Szuhányi Ödön, Nagy Béla s most Madarassy Dezső odaadó önfeláldozással és elszántsággal küzdöttek a Társulat nemes feladatáért. Bűzduljunk tehát e nemes példákon, a társulati tevékenység dicsőséges eredményein a jubiláns ünnepségen, fel harcra, rajtunk a sor. Tegyük magyarrá, de nemcsak magyarrá, hanem lélekben, szívben magyar érzelművé is e hon minden fiát, polgárát,1 hogy a ki magyar kenyeret eszik, magyar sóval Ízesíti ételét, magyarrá legyen, a magyar nyelv elleni törekvés hazaárulás, dija számkivetés és megvetés! A magyarok hatalmas Istene velünk lesz és megáldja törekvésünket!
