Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-01-25 / 1. szám
8 TANÜGYI ÉRTESÍTŐ ban azonban az iskolának ez a nagy vonzóereje nincsen meg. Az ok ismeretes. Ritkán múlik a tanítón, hanem legtöbbször azon, hogy a hangadó, a vezető emberek között nincsen olyan, aki, mint szenvedélyes iskolabarát hangulatot, mai nyelven mondva: reklámot csináljon s a közönséget saját jó példájával verbuválja és lelkesítse az iskola szeretetében a tanuló gyermekseregnek pártolásában és segítésében. A tapasztalat pedig azt igazolja, hogy az ilyen iskolabarátok, mint az iskolán kívül állók, talán éppen ezért az iskolának népszerűsítésében s a család és iskola egymáshoz közel hozásában nagy szerepet játszanak mindig. Az aztán, hogy az illetőket a tanító személyes becsülése vezeti ebben vagy szenvedélyes szeretet az iskola, a gyermekek iránt a legnemesebb értelemben vagy a gyermekeknek az emberek iránti vonzalma, végeredményében csaknem mindegy . . . Csakhogy az utóbbi értelemben ismert iskolabarátok igen ritkák. Ritka az a család már, amelyben az emberszeretetnek az a megnyilatkozása fiuról-fiura szálló örökség. Talán még kevesebben vannak ma az ilyen emberek, mint voltak régen. Kisebb körben s szélesebb területen is ez a tapasztalat. Természetes, hogy a tanügyi téren működőkön kívül álló emberekről szólunk. Es ezt a kornak iránya, a korszellem hozza magával. Az a lüktető láz, amely különösen a városban lakó embereket a kenyérszerzés után tizi, s az a folyton fokozódó igény, amelyhez szintén annyi gonddal jár megkeresni a szükséges pénzt még a magasabb állásban élő embernek is, az erre való hajlammal biró embert is gyakran elvonja az iskola mozgalmaiban a résztvevőstől s az iskola ügyeinek komoly felkarolásától. Ma a hasznossági elv vezet jórészt és sok tekintetben. Az iskolának e fennebbi értelmezés szerint a szeretete és pártolása pedig inkább anyagi áldozatot kíván, minthogy csak legkevesebb anyagi hasznot nyújtson . . . Az iskola és család, tágabb értelemben az iskola és a társadalom közt a szorosabb kapocs megteremtése fölötte szükséges s ha valaha az itt leirt irányban megvalósulhatna, nagy eredménnyel járna. Az az eredménye lenne, amelyet br. Eötvös József a népnevelési egyesületekről végső célul magának megrajzolt. A nevelés általános elvei az iskola utján a gyakori érintkezés folytán lassan-lassan átszivódnának a családokba. Az eddigi ellentétek a nevelésben t. i. a család és az iskola nevelői elveiben apródon- ként csökkennének s a legnagyobb részben megszűnnének. Az iskola iránt az általános vélemény igazságosabb lenne. Az iskolát senki sem tekintené ellenséges szemmel, amint nézi ma a tanulatlan emberek közt nem egy éppen azért, hogy gyermekeinek iskoláztatására kényszerítik. Az iskola munkája nagyobb eredményű lenne. Azok a külső akadályok, melyek az iskola iránti közönyösségből erednek, nem volnának meg. Nagyobb lenne az általános tudás. Nem lennének analfabéták. Az erkölcsi szelidülés terjedne. A népnek nevelésében általános irányváltozás állana be.
