Tanügyi Értesítő, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1907-11-25 / 9. szám
TANÜGYI ÉRTESÍTŐ 11 Mire ő egészen neki tiizesedve felelt: — Önök, fiatal tanítók, mindig nagyra vannak a képezdé- ben szerzett tudományokkal. Hát én azt mondom, hogy az a sok divatos, kiilönbnél-különfélébb pedagógiai elv ismerete és alkalmazása nélkül is ellehetünk a népiskolában és érhetünk el jó eredményt. Lássa, kérem, én — az igazat megválva — nem sokat foglalkozom azokkal az uj módszerekkel, mégis iskolám mindig a legjobbak egyikének volt elismerve s vizsgáim mindig sikerültek. Az .a sok „tan“ és „rajz“ és sok más egyéb, amit ma már tanítani kell (vagy legalább kellene,) a népiskolában csak luxus : a népnek írásra, olvasásra, számvetésre van a mindennapi életben szüksége, a többi mind afféle „cirkumparádé,“ mellyel kár sokat bíbelődni és az amúgy is nagyon kimért drága időt vesztegetni. Lám, az én fiatal helybeli kartársam örökösen módszereskedésekkel bíbelődik : tanítványaival térképeket rajzoltat, kottákat irat és énekeltet, bogarakat, növényeket, ásávnyokat gyüjtet s selyemhernyótenyésztésre, kosár- és szalmafonásra és még nem tudom mi mindennre tanítja őket — s tanítványai a vizsgán még folyékonyan olvasni sem tudnak. Már mi csak maradunk a mi régi kipróbált s jónak bizonyult j gyakorlatunk mellett, ahelyett, hogy az önök módszeres kísérletezéseit utánoznék. Amily jellemző, épp oly figyelemreméltó felelet. Nyilvánvaló belőle, hogy az én jó bátyám ,nem bírván, vagy nem ^akarván a kor rohamos fejlődésével lépést tartani, nem érti meg annak követelményeit, sőt álokoskodással egyenesen elzárkózik azok igazsága elől. Így aztán iskolájában az eredmény — nem korszerű alapos elméleti tudásnak gyümölcse lévén — a kor fokozott igényeinek szemüvegén tekintve, csak látszólagos; mert megdönthetetlen igazság : hogy ha az életre akarunk nevelni, a kor irányadó elveit és szükségleteit ismerni s működésünket azokhoz alkalmazni szükséges. Annyival is inkább, mert ma már elsősorban az iskola az a hely, ahol életrevaló, a kor hibáitól lehetőleg ment nemzedék nevelése által korunk hibáit ellensúlyozni, sőt gyógyítani lehet és kell. Sajnos azonban, hogy vannak modern képzettséggel biró fiatal tanítók, kik kellő gyakorlati érzék és tapasztalat hijján, ideális lelkesedéssel, mértéket nem tartva, gyakran túllőnek a célon : az életre legszükségesebb ismereteket elhanyagolva, a gyakorlati, reálalapot elhagyják és divatos, viszonyaik között azonban meg nem valósítható, s Így gyakorlati értéket nélkülöző eszmék megvalósításával bajlódnak s akikről igazán el lehet mondani, hogy nem látják a fától az erdőt. S az eredmény : sikertelenség csalódás. Hasonló ez a természetben tapasztalt azon jelenséghez, mikor tavasszal a cseresznyefát rengeteg virág lepi el, gyümölcsöt azonban éppen ezért nem hoz, sőt e nagy erőfejtés gyengítő hatását a következő évben is megsínyli.
